Ha mi is az ő fejével próbálnánk gondolkodni, akár arra a következtetésre is juthatnánk, hogy mivel a koalíció igen kínos helyzetbe hozta jelöltjét a legfőbb ügyész posztjára, továbbá: mivel végeredményben a koalíció sodorta abba a helyzetbe, hogy alá kelljen írnia annak az embernek a kitüntetését, aki ellen a Duna Körben annak idején folyamatosan küzdött, akkor most ő következik.

De nem.

Sólyom László egyszer azt mondta, hogy túl sokan próbálnak az ő fejével gondolkodni, és ez eddig még csak nagyon keveseknek sikerült. Mi se próbáljunk hát. Kapaszkodókat a magunk feje után menvén is találhatunk. Elég csak fölidézni, hogy az államfő már tavaly októberben jelezte, hogy a választások időpontjának kitűzése során mérlegeli majd az ország gazdasági helyzetét. Utóbb az államfő már azt mondta: elősegíti, hogy a szükséges intézkedésekre minél előbb sor kerülhessen. Majd úgy nyilatkozott, hogy nem futkározik csak úgy az Alkotmánybírósághoz, csupán akkor megy, ha arra nagyon alapos oka van.

Mindezek tükrében a pénzügyi terhek sokaságát megfogalmazó programmal az államfő három dolgot tehetett: aláírja, az Alkotmánybírósághoz fordul, vagy visszaküldi az Országgyűlésnek.

Akkor most nézzük e ponttól a történteket. Az államfő aláírta az Új Egyensúly programot.

1. mert nem volt alapos oka arra, hogy az AB-hez forduljon.

2. mert - tekintettel a költségvetés helyzetére, valamint a magyar gazdaságpolitika nemzetközi megítélésére - nem látta etikusnak, hogy politikai vétót emeljen ellene.

Mindebből nem következik az, hogy az Alkotmánybírósághoz forduló szervezetek hiábavalóan járnának el - megeshet, hogy az AB az Új Egyensúly keretében beterjesztett három törvénycsomag egy-egy elemét alkotmánysértőnek tatja.

Azt követően azonban, hogy az államfő "elengedte" a csomagot, egy (vagy több) esetleges alkotmánybírósági megsemmisítő határozat kényes helyzetet teremtene. Következne-e ebből Sólyom László presztízsvesztesége, aki az eddigi legnagyobb tekintélyű Alkotmánybíróság elnöke volt? A válasz: nem. Más ugyanis az államfői és más az alkotmánybírósági funkció.

Sólyom László az aláírással azt igazolta, hogy a törvénycsomagok a maguk teljességében nem alkotmánysértők. Az AB megsemmisíthet ugyan egy-egy rendelkezést, de a csomagok egésze célba érhet. Meglenne ennek a pikantériája is, de csak akkor, ha ő maga presztízsveszteségként élné meg. Egyelőre azonban rögzítsük csupán azt: Sólyom László aláírta az Új egyensúly csomagba tartozó törvényeket. Aláírta, mert nem tehetett mást: megígérte, hogy segíti a kormány egyensúlyteremtő szándékait. Ezt az ígéretét tartotta be.

Tartsuk azonban mi is a magunk ígéretét: ne is próbáljunk az ő fejével gondolkodni, még akkor se, ha ez most korántsem tűnne reménytelennek.