Melanomakezelés - interferonnal
Noha ma már köztudott, hogy e legtöbbször végzetes betegség és a túlzásba vitt napozás, a szolárium alatti hosszas sütkérezés között összefüggés van, sokan mégsem veszik komolyan az orvosok figyelmeztetését. A verőfényes Ausztrália százezer lakosából évente 30-nál, Magyarországon ugyanennyi ember közül 15-17-nél diagnosztizálják ezt az elváltozást.
A melanomának a fokozott elővigyázatosságon, a megelőzésre törekvésen kívül egyetlen ellenszere van: a korai felismerés utáni, azonnali sebészi beavatkozás, a kemoterápiás kezelés azonban mind a mai napig nem megoldott. Bár többféle eljárás létezik, melylyel a betegség kimenetele bizonyos fokig kordában tartható, a túlélési esély megnövelhető, egyelőre azonban a gyógyulás lehetősége igen kicsi. Az egyik reményt keltő módszer az interferon kezelésen alapul, amelynek hatékonysága egyes betegek esetében kérdéses, s mindemellett igen költséges eljárás. Az MTA Szegedi Biológiai Központja Puskás László vezette funkcionális genomikai laboratóriumának és az Országos Onkológiai Intézet Tímár József professzor által irányított tumorprogressziós osztályának munkatársai közös kutatásaik során olyan diagnosztikus eljárás kidolgozását tűzték ki célul, amely lehetővé tenné azoknak a betegeknek a korai kiszűrését, akiknek szervezete nem reagál az interferonkezelésre.
A kutatók abból a megfigyelésből indultak ki, hogy azoknak a pácienseknek az esetében, akikre kedvezően hat ez a gyógymód, másmilyen a tumorjukból vett sejtek génaktivitási mintázata, mint azoké, akik nem reagálnak erre a kezelésre. A genomikai kutatások legmodernebb eszközei, a DNS-csipek alkalmasak ezeknek az eltérő viselkedésű géneknek a felderítésére. Ezzel az eljárással az emberi génállomány összes génjét egyszerre lehet megvizsgálni aktivitásuk szempontjából. A kutatók első lépésben csiptechnológiával átvilágítják az interferonra érzékeny és az interferonnak ellenálló sejtek génjeit. A gyufacímkényi csipen lévő több tízezer génpróbára rácsöppentik a biológiai mintából kivont géntermékeket, melynek során mindegyik igyekszik megtalálni a párját. Ahol ez sikerült, ott fényesebb pont jelzi az adott gén aktivitását. Ezzel a módszerrel kiszűrhető az a néhány tucat gén, amely felelős némelyik beteg szervezetének interferon iránti érzéketlenségéért.
A kutatók sejtes és állatkísérleteket is végeztek: a legyengített immunrendszerű egér szervezete befogadta a "transzplantált" emberi sejteket. Beigazolódott, hogy amit sejtszinten tapasztaltak, az működik élő szervezetben is. A továbbiakban az együttműködő biológusok, orvosok a rendelkezésükre álló néhány ilyen, interferonnak ellenálló gént klinikai mintákon kívánják tesztelni.
Hogy mire jó mindez? Jelenleg az orvosok, ha az interferont akarják alkalmazni ennek a gyors lefolyású betegségnek a kezelésére, először kénytelenek kideríteni, vajon a szóban forgó páciens szervezete reagál-e erre a gyógymódra. A próbálkozás közben telik az idő, s meglehet, hogy a beteg állapota nem javul. Ezzel az új módszerrel azonban viszonylag gyorsan meg lehetne állapítani, hogy egy-egy ember esetében hatásos-e ez a terápia vagy sem. Ha nem, akkor a beteg késlekedés nélkül, azonnal célravezető kezelésben részesülhet. Manapság azonban az sem elhanyagolható szempont, hogy az igen drága, hosszadalmas, ám sikertelen eljárás költsége más, a panaszok enyhülésével, akár gyógyulással kecsegtető terápiára fordítható.
