Ami a közel-keleti válságot, a G8-tanácskozást "eltérítő" nemzetközi problémát illeti, a nyolcak tűzszünetre szólítottak fel, de a Hamaszon és a Hezbollahon kívül nem nevezték meg a terrorizmus támogatóiként Iránt és Szíriát, amelyek Izrael vádjai szerint a palesztin és libanoni síita radikális fegyveres szervezetet finanszírozzák. (Putyin szerint erre nincs elég bizonyíték, majd a Népszabadság kérdésére hozzátette: ilyen alapon Nagy-Britannia is megemlíthető lenne, hiszen nem adja ki a Moszkva szerint bizonyítottan terrorista csecsen szakadár "külügyminisztert", Ahmed Zakajevet.)

Moszkva szerint a két radikális szervezet tárgyalópartnernek tekintendő, amelyek bevonása nélkül nem oldható meg a közel-keleti válság, a Nyugat azonban inkább a nyomásgyakorlást támogatná. Konkrét megállapodás a két radikális csoport megítélésében sem született. (Igaz, a vasárnapi nyilatkozat a konfliktus kirobbantóiként nevezi meg őket, és önmérsékletre szólítja fel Izraelt a válaszcsapások végrehajtásakor.)

Putyinnak egészében véve nem lehet oka panaszra, egyetértő, ám némiképpen langyos, semmitmondó deklarációk sora született az energetikai biztonság, Irán, Észak-Korea kérdésében. (Igaz, Putyin reményei ellenére nem nyerte el Washington támogatását, hogy Moszkva a Világkereskedelmi Szervezet tagja legyen, de a G8 elvben támogatja a felvételt, amely jövő márciusra megvalósulhat.) A felemás, tegnap véget ért, némi csalódást keltő G8-tanácskozásra rányomta a bélyegét a közel-keleti válság akuttá válása, talán ezért is nem maradt elég energia a napirend alaposabb megvitatására.

A világkereskedelmi tárgyalások kulcsfontosságú témájában Angela Merkel német kancellár (a következő G8 házigazdája) örömét fejezte ki, hogy Brazilia, India, Mexikó és Dél-Afrika vezetői elkötelezték magukat a Doha-forduló (amely millióknak a szegénységből való kiemelését segíti) megmentésére.

Orosz belpolitikai szempontból talán fontosabb az, ami nem hangzott el: a részt vevő amerikai, kanadai, brit, francia, német, olasz és japán vezetők nyilvánosan nem kritizálták az orosz demokrácia helyzetét, bár a múlt heti "Másik Oroszország" moszkvai ellenzéki konferencián két amerikai államtitkár-helyettes fellépése, Dick Cheney alelnök májusi vilniusi beszéde, vagy felettese, George W. Bush pénteki pétervári találkozója az oroszországi civil szervezetek képviselőivel, akár ezt is előrevetíthette volna.

Bush és Putyin közös nyilatkozatot adtak ki az atomenergetikai biztonság megteremtéséről - megemlítve a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség felügyelete alatt álló urándúsító központ létrehozását a polgári hozzáférés biztosítására és az atomfegyver terjedésének megakadályozására - ám nem mondatott ki, hol működne az intézmény. Moszkva saját területén látná szívesen.

Az atomenergetikai programja miatt támadott Irán és a ballisztikai rakétákkal kísérletező Észak-Korea esetében a közös nyilatkozat csak a két ország tárgyalóasztalhoz való visszatérését szorgalmazza. A nyomásgyakorlási eszközöket illetően az álláspontok tapodtat sem mozdultak előre, megmaradt Oroszország és Kína ódzkodása a határozottabb lépésektől. Putyin, mint ezelőtt jó néhányszor, ismét "korainak" minősítette az Irán elleni szankciókat.

Lula brazil elnök (jobbról) közönyös szemlélõje a Merkel-Bush idillnek