"Nincs ok a habozásra"
- A társadalom nem lelkesedik a megszorító csomagért. Menynyire voltunk felkészülve arra, hogy nehezebb lesz az élet?
- Erre nézve nem tudok kutatásokról, és tartok tőle, hogy a kormány sem rendelt hatásvizsgálatot.
- A kormány a csomag terheit megpróbálta egyenletesen elosztani vállalkozó és dolgozó, nyugdíjas és közalkalmazott, szegény és gazdag között. Mennyire sikerült ez?
- Ez ma még nem állapítható meg, de úgy fest, érzetek alapján hoztak döntéseket. Ez az egyik probléma, hogy kimunkált koncepciók helyett ad hoc politizálást érzékelek. A politikai szempontok mintha felülírnák a szakmaiságot. Egyelőre nem látni, honnan hová, és milyen döntésekkel szeretne eljutni a kormány. Vélhetően emiatt is van, hogy az emberek ennyire nem örülnek az intézkedéseknek, bár meggyőződésem, hogy a józanul gondolkodók - és nem csak a szakértők - tudták és meg is értették, hogy a megszorítást most nem lehetett megúszni. Bárki került volna kormányra, nem lenne más választása.
- Nem fizetünk túl nagy árat az elmúlt évek életszínvonal-emelkedéséért?
- Magyarországon az elmúlt hat-hét évben jelentősen nőttek a reálbérek, a GDP növekedése is megfelelő arányú volt, de a túlköltekezés elrántotta a költségvetést. A mostani megszorításnak három oka van. Az egyik hosszú távú: ahol az értelmiség nem akarta, sőt akadályozta a folyamatokat, ott nem történt meg a rendszerváltozás. Emiatt az egészségügy, az oktatás, a kultúra és a tudomány máig az 1989 előtti viszonyokon alapszik. A második ok középtávú, nevezetesen, hogy 1997-től az addig nagyjából lebontott fogyasztói ártámogatások szépen visszaépültek. Sem a Horn-, sem az Orbán-, sem a Medgyessy-Gyurcsány-kormány nem vett tudomást a világpiaci ármozgásokról. Igaz ez a gáz, a villany és a gyógyszerek árára is. A harmadik ok rövid távú. A Medgyessy-kormány a választási ígéretek teljesítésének örve alatt felpuhította a költségvetést, szórta a pénzt közkiadásokra, a közalkalmazottaknak, a nyugdíjasoknak. Ezzel még nem is lett volna nagy baj, hiszen pótolta a kilencvenes években elmaradt juttatásokat, de közben egyetlen olyan intézkedést sem hozott, amely az elosztórendszereknek legalább a reformját ígérte volna. Ez alapvető hiba volt, s nem fogható az Orbán-kormányra. Gyurcsány Ferencnek pedig az előző ciklusban már nem maradt ideje, hogy bármihez is hozzákezdjen. Mindezek miatt a 2001-től mérhetően emelkedő, 2002 és 2006 első fele között megugró, harmincszázalékos reálbér-növekedés - becslésem szerint - mintegy negyedét a magyar társadalom 2008-ig most kénytelen visszafizetni.
- Sokan a kormányfő szemére vetik, hogy nem ezt ígérte a kampányban.
- A politika ilyen. Licit folyt a pártok között, a Fidesz sem tett másként.
- Lesz-e türelmük az embereknek, hogy kivárják a reformok beindulását és esetleges jótékony hatásait?
- Nem hiszem, hogy demokráciában tartani kellene akár még a tüntetésektől, sztrájkoktól is. Az a szereplők dolga, hogy egyeztessenek, és közösen megtalálják a megoldást. Az emberektől nem várható el, hogy örüljenek, ha kevesebb lesz a pénzük, de ha megmutatják nekik, mi miért történik, akkor inkább elfogadják a helyzetet.
- Mit kellene tennie a kormánynak?
- Elfogadom az elemzők álláspontját: az a gyengéje ennek a csomagnak, hogy a bevételekre összpontosít, és az állam kiadási oldalán nem elég bátor. Igaz, ebben az ellenzék magatartása sem segíti. Az például teljességgel elfogadhatatlan, amit a Fidesz az önkormányzati rendszer átalakítása során és a törvény meg nem szavazásával képviselt. Szembementek minden korábbi, ez ügyben képviselt álláspontjukkal. A régiók és a kistérségek kialakítása érdeke az országnak, és a kialakult helyzetben a kormánynak új módszert kell alkalmaznia. Azt javaslom, hogy már 2007-től szüntessék meg az iparűzési adót, ami komoly bevétele volt az önkormányzatoknak, és a helyébe lépő új központi adónemből, az állami szubvenció más eszközeivel támogassák az összefogó, az uniós pályázatokra fogékony településeket. Az egészségügy területén külön kellene választani a táppénz- és ápolási biztosítást a betegbiztosítástól. Ennek keretében szétválasztható a kórházban az egészségügyi és a hotelszolgáltatás. A hálapénzes területeken a betegek legális hozzájárulását kellene bevezetni, ami kizárólag az egészségügyi személyzet jövedelmét növelné, és adózott jövedelemként jelenne meg a költségvetésben. A kultúra területén újra kell gondolni a szubvenciók rendszerét. A nemzeti intézményeken kívül csak azok kaphassanak állami vagy önkormányzati támogatást, amelyek a működésük költségeinek mintegy felét képesek önállóan előteremteni. Képtelenség, hogy az adófizetők pénzén legyenek ennyire olcsók a színházjegyek, és mindenki adóforintjaiból olyan folyóiratok kapjanak támogatást, amelyekre senki sem kíváncsi. Ugyanakkor azok a vállalkozók, akik támogatják a kultúrát, a szociális és egészségügyi ellátórendszert, kapjanak jelentős adókedvezményt. A tandíj és az ösztöndíjrendszer bevezetésére is szükség van. A Fidesz és a HÖOK érvei ebben a témában azért is elfogadhatatlanok, mert az ingyenes és a költségtérítéses rendszer résztvevői közötti óriási különbségek igazságtalanok. Ami a szolgáltatások, például a gáz árát illeti, a világpiaci mozgásokat kell követni, az ebből adódó többletbevétel egy részét pedig rászorultsági alapon lehetne szétosztani.
- Meglehet, ilyen intézkedésekre van szükség, de az orvosi kamara azonnal tiltakozna, a tandíj máris a viták kereszttüzébe került.
- Pedig valódi strukturális változtatások nélkül a hiány, amit most erővel visszaszorítanak, újra visszatér a jelenlegi szintre. Hozzáteszem: a vállalkozók aggodalmát, hogy a megszorítások miatt csökken a magyar versenyképesség, nem tartom reálisnak. De például a tizenharmadik havi nyugdíj sem lesz sokáig így hagyható. Ma ugyanis az ötvenezer forintos nyugdíjas és a százötvenezres is megkapja - s az utóbbi értelemszerűen többet. Ez igazságtalan. Ma a reform kifejezés üres frázis, mert nem látjuk a tartalmát. A kormánynak elő kell készítenie egy hiteles és tartható konvergenciaprogramot, egy új adórendszert, és el kell indítania a tizenhat éve elmaradt átalakításokat.
- Ha a társadalom hagyja magát reformálni...
- A Tárki kutatásai szerint a kormánypártok népszerűségvesztése inkább a bizonytalanok táborát növelte, az ellenzékét nem. Az MSZP szavazóinak visszafogottsága nem jelentett átigazolást a Fideszhez. Az önkormányzati választás amúgy is speciális, nem valószínű, hogy sikeres és ismert polgármestereket a megszorítások miatt nagy számban kiszavaznának. Ez is azt igazolja, hogy nincs ok a habozásra.
