Újításként az idén a város vezetése a hivatásos várostakarítókon kívül önkénteseket is részesített a közvetlen szembesülés örömében, talán kicsit nevelő célzattal is.

A meghirdetett nagytakarítás gondosan kidolgozott haditerve precízen elosztotta a város által rendelkezésre bocsátott felszereléssel munkához látó jelentkezőket. Ők aztán maguk is meggyőződhettek arról, hogy igaz, amit hetek óta az újságokban olvasnak: szinte kikerülhetetlen a járdán a kutyaürülék. (A statisztika szerint naponta tízezer kilogramm landol az utcán és a tereken - holott ez a tevékenység csak száz kijelölt övezetben van engedélyezve.)

A felháborodás ezúttal olyan méreteket öltött, hogy egy kisgyerekes mama az interneten www.hundekot.at (kutyaürülék) címmel honlapot létesített: itt lehetett csatlakozni a város vezetéséhez intézett kiáltványhoz, amely azonnali intézkedést követelt. Közben egész oldalas újságcikkek foglalkoznak a témával, megszólaltak az orvosok, akik a kutyaürülék egészséget károsító hatásaira hívják fel a figyelmet, s itt-ott arról is olvasható, mekkora veszélyt jelentenek az illegálisan Keletről - elsősorban Magyarországról - becsempészett rossz viseletű és állapotú kutyák. Nem csoda, hogy néhány hét alatt jó százötvenezer aláírás gyűlt össze.

Kérdés, hogy tulajdonképpen mit is akarnak. Mit tud tenni a városvezetés, amit eddig még nem tett meg? A kiáltvány a rendetlen kutyagazdák ellen követel intézkedéseket. De hát rendelet van már réges-régen, ismeretes a büntetés mértéke, és időről időre akcióhónapot is tartanak. Sovány eredménnyel. Legutóbb néhány hónapja öt esetben szabott ki büntetést a rendőrség, egyenként 25 eurós pénzbírságot. A legmagasabb büntetés 72 euró - ez azonban nem annyira az utca piszkításáért, mint inkább a tiltott helyen póráz nélkül szabadon engedett, támadó kedvű kutyák bűneiért jár. A rendőrség széttárja a karját - ennél fontosabb ügyekre sincs elég embere, márpedig ez a típusú szabálysértés nem is olyan egyszerű ügy. A kutyájával éppen csak leszaladó gazdiknál többnyire semmilyen igazolvány nincs (a két éve folyamatosan az ebek bőre alá beültetett chipet még kevéssé tudják használni az azonosításra). Helyszínen bírságolni nehéz - pénz végképp nincs a kutyasétáltatóknál. Ezen bukott meg az az ötlet, hogy automatákat helyeznek el, amelyekből néhány krajcár ellenében a végtermék eltávolítására alkalmas zacskókat vételezhetnek a rászorulók. A legtöbben állítólag azért hagyták ki a lehetőséget, mert egyetlen cent se volt éppen náluk - márpedig nem akadt olyan jótékonysági intézmény, amely hajlandó lett volna ingyen biztosítani a szolgáltatást. A város a bejelentett kutyánként évi 43,60 euró adót teljes egészében a takarításra fordítja. Nemigen vált be a kutyatoalett oly látványos ötlete sem. A létesítmények megvannak, de a gazdik mégsem tudják vagy akarják kedvenceiket beterelni a kijelölt helyre.

Majd mostantól. Az új kezdeményezés a kutyavezetői jogosítvány, amely külsőre megtévesztésig hasonlít a járművezetői engedélyre. A vizsga se sokkal egyszerűbb: írásbeli és szóbeli része van, a súlyt a gyakorlati ismeretekre helyezik. A szájkosár és a póráz feladása gyerekjáték, ám a kutya megfelelő irányítása, kulturált utcai viselkedésének bemutatása már nem olyan egyszerű. Itt valóban kiderülhet, sikerült-e az ebet kellőképpen beidomítani. A jó kétórás vizsga része persze az ezen idő alatt termelt piszok azonnali eltávolítása - ha valaki csak úgy továbbsétál, azonnal megköszönik a részvételt.

Hogy mi értelme van az igazolvány postaköltségével együtt összesen 35 euróba kerülő vizsgának? A kutyatulajdonos szép ajándékot kap: csinos dobozba rendezett felszerelési tárgyakat, köztük egy névtáblácskával ellátott nyakörvet, kutyaeledel-mintákat. És a sikeres vizsgázó egy évig mentesül az ebadó alól - ami legalább fedezi a vizsga költségeit. Az eb és nem a gazdi nevére szóló jogosítvány persze mit sem ér, ha az igazolvány tulajdonosa törvényt sért, járókelőre támad, avagy a gazda nem takarít utána. A 17 vizsgabiztost, általában kutyaiskolák oktatóit már kiválasztották, az első jogosítványokat már kézbesítették.

Bécs, 2006. július