Egyre több országban kezd aggasztó méretűvé válni a népességfogyás. Amerikában, Európában és Japánban az eltartottak számának növekedése már a nyugdíjasok ellátását veszélyezteti.

Az ENSZ nemrég elkészült globális demográfiai és migrációs jelentése szerint a népességfogyás gazdasági visszaeséshez vezet. Ezt csak úgy kerülhetik el a fejlett országok, ha bevándorlók befogadásával ellensúlyozzák a társadalom elöregedését. A szegény országokból érkezett munkaerő ráadásul olcsó, ami nemzetgazdasági szempontból külön előnyös.

„De tényleg több szegény munkásra van szükségük a gazdag országoknak?” – teszi fel a kérdést a republikánusból baloldalivá, pontosabban harmadik utassá vagy – ahogy ő maga nevezi – radikális középutassá vált amerikai publicista, Michael Lind a Financial Timesban.

A Metazin tavaly már beszámolt Lind egy cikkéről, amelyben a bérből és fizetésből élő amerikai munkások érdekében a bevándorlás korlátozását sürgette. Lind arra szólította fel az igazi liberálisokat, hogy fogjanak össze a populista konzervatívokkal, és erősítsék meg a jóléti államot körülvevő falakat a külföldi szegények hordáival szemben.

Most azzal érvel a tabudöntögető publicista, hogy a munkaerőhiány, és a drága munkaerő elősegíti a technikai fejlődést. Ha korlátlan mennyiségben áll rendelkezésre az olcsó munkaerő, akkor nem éri meg drága fejlesztésekbe fogni. Ha alacsony fizetés ellenében lehet biztonsági őrt és gyári munkást alkalmazni, akkor nincs szükség drága számítógépes biztonsági rendszerre és automata gépsorokra.

„Nem véletlen, hogy az ipari forradalom azokban az országokban kezdődött, ahol aránylag kevés volt a munkaerő, és erősek voltak az érdekképviseletek, nem pedig a rabszolgatartó társadalmakban, ahol az emberi munka olcsóbb volt, mint a gépek.”

A technikai fejlődésnek köszönhetően egyre kevesebb ember képes egyre többet előállítani. Ha viszont inkább az olcsó munkaerő behozatala révén próbáljuk fenntartani a termelékenységet, akkor egyre több és több bevándorlóra lesz szükség. Lind számítása szerint Amerika népessége 2050-re elérné az 1,1 milliárd főt.

Lind is tudja, hogy nem minden feladatot lehet gépekkel elvégeztetni. De szerinte az ilyen feladatok elvégzésére sem szabad olcsó külföldi munkaerőt importálni, mert a munkaerőhiány következtében magasabb fizetésre számíthatnak például a hazai ápolónők és fodrászok, akiknek a munkáját nem lehet géppel helyettesíteni.

„A fejlett ipari államokban a munkaerőhiány inkább áldás, mint átok – vonja le a következtetést. – Felgyorsítja a gépesítést, hozzájárul a szegény munkások fizetésének emelkedéséhez, s ezzel elősegíti az egyenlőtlenség csökkenését.”