1975 előtt Bejrút a béke és a jólét oázisa, jelképe volt a Közel-Keleten. 2000 után az újjáépítés tavaly elakadt a Rafik Hariri volt miniszterelnök elleni robbantásos merénylettel, amiért Szíriát tették felelőssé. A vége (?) az lett, hogy a szír csapatok is távoztak az országból, és a felekezeti milíciákat leszerelték: a síita Hezbollah ("Isten Pártja") haderejének kivételével, hiába kötelezte őt erre az ENSZ Biztonsági Tanácsa.

Az Iránhoz is kötődő Hezbollah maga mögött tudhatja Libanon legnagyobb létszámú közösségét, a síitákat, akik alkotmányosan szabályozott hatalommegosztásban élhetnek a maronita keresztényekkel és a szunnitákkal. A képviseleti demokráciát valójában tizenkét nagy klán belső viszonyai határozzák meg. A Hezbollah politikai szárnya is több klánra oszlik, országos befolyásuk és társadalmi bázisuk az utóbbi időben folyamatosan nőtt.

A fegyveres szárny arra hivatkozik, hogy Izrael még mindig nem adott vissza egy kis darab libanoni (valójában: vitatott) területet, valamint libanoni foglyok vannak izraeli börtönökben. A Hezbollah haderői időnként át-átlőttek Izraelbe. A mostani, nagyobb offenzíva még nagyobb izraeli ellencsapást provokált ki, de ez egyelőre csak a "legkisebb" következmény. Azt még sejteni sem lehet, mi lesz a libanoni belső harcok kimenetele, visszazuhan-e az ország a pusztító polgárháborúba. Annyit lehet biztosra venni, hogy Irán és Szíria is megpróbálja ismét libanoni tűzön sütögetni a maga pecsenyéjét, keveset törődve a libanoniak sorsával. Kérdés, hogy a Hezbollah tekintélye gyengül vagy erősödik a saját síitái körében a háborús kaland miatt. Ez attól is függ, meddig húzódik el a fegyveres konfliktus, és mekkora lesz a dél-libanoniak konkrét vesztesége. Az eddigi reakciók alapján a síiták egyre nagyobb része aggódik, sőt fél - a többi libanoni pedig egyenesen dühös a Hezbollahra. A kereskedelemből és turizmusból viszonylag jól élő ország lakóinak nagy része megint elnyomorodhat, ha a háború szétveri a fizikai és politikai újjáépítést. Sokan azt remélik, hogy a kockázatok láttán a Hezbollah észbe kap, és fontosabbnak tartja politikai pozíciói megőrzését egy biztos vereségre ítélt katonai kalandnál.

Ha nem, akkor Libanon megint visszacsúszik a lejtőn. Bejrút megint az önpusztítás jelképe - gyakorlati példája - lesz, újból eloszlatva egy normális Közel-Keletnek még az illúzióját is.