Emlékmű egy magyar világcsúcs tiszteletére
A magyar óceánrepülés gondolata Magyar Sándor Kanadába vándorolt hazánkfiától származott. Neki köszönhető, hogy előbb Kanadában, majd az USA-ban támogató szervezetek alakultak. A Detroitban létrejött American-Hungarian Transatlantic Committee egy dollárért árusított levelezőlapok árával támogatta a tervet.
Endresz György pilóta és Magyar Sándor navigátor eredetileg egy, az igényeiknek megfelelően átalakított, 420 lóerős Sirius 8A típusú géppel akart 1930-ban repülni - tudtuk meg Kelemen Jánostól, a Magyar Óceánrepülők Emlékbizottsága tagjától -, de technikai okok miatt a startot 1931-re halasztották.
1931. július 15-e reggelén indultak. A repülőgéppel Endresz biztosan felemelkedett. Az óceánt rekordidő alatt repülték át. A baj a végcéljuktól alig néhány kilométerre érte a repülőket. Pontosan ma sem tudni, miért, de valószínű, hogy a nyolc benzincsap valamelyikét a szükségesnél korábban kapcsolták át egy másik tartályra, ezért az utolsó kiürülésekor a tervezettnél hamarabb szűnt meg az üzemanyag-ellátás.
Csaknem huszonhat órányi repülés után a gép Bicske határában, Felcsút és Szár között egy kukoricás szélén szállt le. A repülősök útjukkal három világrekordot is megdöntöttek. Az Észak-Atlanti-óceánt 13 óra 50 perc alatt repülték át. Az óceán fölött Endreszék érték el a legnagyobb - óránként 250 kilométeres - átlagsebességet, és Amerikából Európába repülve ők jutottak be a kontinensen a legmesszebbre. A magyarok egyébként tizenötödikekként szelték át az Atlanti-óceánt.
Az ország óriási ünneplésben részesítette a két repülőt és mecénásukat, Szalay Emilt. Lord Rothermere ígéretének megfelelően mindkét pilótának átutalt öt-ötezer dollárt, ami akkoriban igen szép summának számított ugyan, de biztos megélhetést egyiküknek sem jelenthetett. Valószínűleg ezért tért vissza Amerikába Magyar Sándor. Endresz viszont itthon maradt, de nem sokáig élvezhette a dicsőséget. 1932. május 22-én Rómában rendezték meg az óceánrepülők világkongresszusát. A meghívást a magyar repülők is megkapták. Endresz és Bitai Gyula rádiótávírász május 21-én 15 órakor ért Róma Littorio repülőterére. Leszálláskor lezuhantak, és mindketten életüket vesztették.
A magyar óceánrepülőkre hazánkban eddig egy kisebb emlékkő emlékezett. A 75. évfordulóhoz közeledve egy méltóbb emlékmű állítása érdekében 2004 októberében Bicskén megalakult a Magyar Óceánrepülők Emlékbizottsága. Az új emlékjelet július 15-én, holnap avatják.
