Az utóbbi évek legnagyobb városfejlesztési botrányának végeredményéről az átadása előtti hetekben - a Petőfi Népe című megyei napilap internetes szavazása szerint - például a válaszadók 61 százaléka úgy gondolta, "hánynia kell, ha ránéz", 10 százalék szerint viszont "szuper". Akkor már túl voltunk azon, hogy a régi és új Malom ügye a nem csituló elégedetlenség miatt megkapja szokásos politikai színezetét (a városvédő konzervatívok mellé álló Fidesz, kontra a beruházást tűzön-vízen át ambicionáló, ergo nemzetvesztő városháza), és azon is, hogy a beruházók politikatörténetet írjanak, amikor százmilliós perrel fenyegették meg a nekik nem tetsző véleményt megfogalmazó ombudsmant.

Az új Malom lassan egy éve működik, és nem lett szebb. Persze nem Trianon és nem is az új Nemzeti Színház. De csak majdnem: épülhetett volna akár a Főtérre is, valahová a Cifrapalota és a Városháza közé - van abban valami lelombozó, hogy csak majdnem véletlenül nem oda épült. És ezt megérezni az igazi tehertétel. Megpillantva már rég nem az elmulasztott lehetőséget, a színvonalasan átalakítható régi malmot vagy az emlékezetesen maradandó új épület kihagyott ziccerét fájlalom. Igényeimben közben észrevétlen lejjebb megyek több szinttel, és szinte megkönnyebbülök, hiszen csak módjával ciki: láthatóan nem akar összedőlni, a hazai realitások szerint lehetne akár sokkal rosszabb is.

Ez nem építészet, hanem építőipar, egy bevásárlóközpont, óriáskonténer a város közepén - egy olyan város közepén, ahol régóta nincs főépítész, valaha viszont Kerényi József volt az. Belülről a Malom kipróbált vásárlóüzem, tervezői (MÉRTÉK Stúdió, stúdióvezető: dr. Komjáthy Attila, vezető építész: Fábián László) már a fél országot teletervezték hasonló bevásárlóközpontokkal, tehát biztos rutinnal terelik a vásárlóközönséget boltokról boltokra és szintekről szintekre. Ahogy a Mammutban kisebb-nagyobb gipszmamutok, itt a köraula szökőkútja közepébe helyezett forgó malomkő hivatott megteremteni az új identitást. A főbejáratot merész fém-üvegtorony hangsúlyozza kifelé a nyolcvanas évek vége posztmodern díszletezésében, ugyanaz belül a felső szinten funkciótlan üresség, eggyel lejjebb egy játékbolt rakodótere és egy lezárt nyeles terasz, amiről csak remélhetem, hogy legalább a dohányzóknak van hozzá kulcsuk.

Kerényi egyébként a Malom Centert felnagyított pénztárgépnek nevezte, és nem véletlenül, mert az új Malom mint egy túlméretezett, felülről ideejtett szarkofág nyomja agyon a környezetét. Méretein még a legnagyobb csatazaj közepette is változtattak, igaz, nem az alapterületét növelték meg, csak a légköbmétereit: a belméret-maximalizálás jegyében fölfelé mintha szélesedne. A plázák örök építészeti problémája, hogy a befelé forduló, sok boltos - sok raktáras funkció szinte követeli az ablaktalan dobozformulát - nem véletlenül kerülnek többségükben a városok külső, ipari, bevásárlóövezetébe. A Malom Kecskemét centrumában áll, meglehetősen heterogén építészeti környezetben, de még így sem érthető, tömege miért enynyire tagolatlan. Ablakszerű - de nem ablak - üvegfelülettel is csak egyik oldalán fordul a város felé, a többi irányban hatalmas, zárt kőerőd, szimbolikusan mintha egy citadella lenne, amely a várost uralni, felügyelni lenne hivatott.

Méreteinél fogva ma már jellemzően felső teraszáról adódik a legjobb városi kilátás, csak éppen az a baj, hogy nem Kecskemét van a Malom Center körül, hanem fordítva. És alighanem ez a legriasztóbb tulajdonsága is: az az öntudatlan és együgyű magabiztosság, ahogy tekintet nélkül a következményekre, minimális önreflexió és lelkiismeret-furdalás nélkül képes elfoglalni helyét a város hagyományos szövetében.

"Ha minden az előzetes terveknek megfelelően alakul, az építmény új városközpont lesz a városközponton belül, afféle fedett főtér" - ez egy a tulajdonosok imponáló szlogenjei közül. De hogy valóban mennyire közösségi és mennyire nyilvános hely ez, arról sokkal többet tud az a vagyonőr, aki miután meglátott, odajött hozzám, hogy áruljam már el, mit jegyzetelek itt.

Nem építészet, hanem építõipar, egy bevásárlóközpont, óriáskonténer a város közepén