Így lett az akkori parlamenti többség választottja a legfőbb ügyész, annak ellenére, hogy az ellenzéki pártoknak, az MSZP-nek és az SZDSZ-nek súlyos kifogásaik voltak Polt Péterrel szemben, aki szerintük a Fideszhez való erős kötődése révén veszélyeztetné az ügyészség függetlenségét és politikai semlegességét.

Sólyom László tudatosan és következetesen el akarja kerülni, hogy úgy jusson hivatalába a legfőbb ügyész, ahogyan elődje, Polt Péter. Ebben tökéletesen igaza van, hiszen láttuk, menynyire megrendítette az ügyészség tekintélyét és azon keresztül a jogállamiságba vetett hitet, hogy a politikai erők és a közvélemény jelentős része eleve nem bízott a legfőbb ügyész pártatlanságában és elfogulatlanságában, s az ügyészség vitathatónak gondolt döntéseit politikai megfontolásokkal magyarázta.

Természetesen nem lehet elkerülni, hogy soha, senki, semmilyen ügyészségi döntésben ne lásson politikai motívumot, de hogy sokkal kevesebben és sokkal ritkábban, azt el lehet érni. A legkevesebb, amit ennek érdekében az államfő tehet, hogy megpróbál olyan személyt jelölni a tisztségre, akiről senki sem föltételez politikai részrehajlást. Ehhez két dolog kell. Az egyik, hogy az államfő ne a pártoktól kérjen és várjon személyi javaslatokat, hanem maga álljon elő ilyenekkel, a másik, hogy az államfő kérdezze végig az országgyűlési pártokat, vannak-e kételyeik az általa jelölendő személlyel kapcsolatban. (Mert a szakmai szervezetektől hiába is kérdezi.) Sólyom László eljárása az egyik föltételnek megfelelt, a másiknak nem, ezért csak félig szolgálta az elnök szándékait, és nem vezetett eredményre.

A kormánypártok nem bíztak benne, hogy Horányi Miklós biztosítaná az ügyészség politikailag semleges működését, és ezt a jelölő is tudhatta, hiszen köztudomású volt. Azt is lehetett tudni, hogy ezt a bizalomhiányt most nem lehet olyan nyilvánvaló tényekkel indokolni, mint öt évvel ezelőtt a Fidesz káderállományából kikerült Polt Péter esetében. A bizalmatlanság most jelentős részben informális tapasztalatokon alapult, ezért a kormánypártok nyilvánosan inkább Horányi Miklós szakmai alkalmatlanságára hivatkoztak. Ez praktikus, de nagyon csúnya és méltatlan megoldás volt a jelentős szakmai múlttal és tekintéllyel rendelkező jelölttel és az őt jelölő államfővel szemben is.

Ettől azonban még a helyzet nem változik. Amennyire igaza volt Sólyom Lászlónak abban, hogy nem kért és nem fogadott el pártoktól személyi javaslatokat, annyira nem volt igaza abban, hogy nem kérdezte meg a pártokat: van-e kifogásuk a jelölttel szemben. Rossz kérdés, hogy kell-e előzetesen konzultálni a pártokkal. A jó kérdés az, hogy miről. A rossz kérdés az, hogy ki lenne jó. A jó kérdés, hogy jó lenne-e X. A politikai erőktől való függetlenséget igénylő tisztségbe olyan embert kell jelölni, akit minden számottevő politikai erő ilyennek gondol. Amíg egy mód van rá. És még nyilván van. Nem hiszem, hogy Sólyom László ne találna olyan alkalmas személyt, akivel szemben egyik parlamenti pártnak sem lenne kifogása.