A Magyar Tudományos Akadémia kutatóhálózatának tudományos teljesítménye nemzetközi mércével is jónak ítélhető - állítja Schubert András és Tolnai Márton. A két kutató az elmúlt években született, a legismertebb nemzetközi adatbázisokban nyilvántartott hazai publikációkat összegezte és elemezte. 2001-2005 között összesen 22249 magyar munkahelyhez köthető publikációt tartották nyilván. Mivel minőségi mutatóként az idézettség az, amit világszerte a leginkább használnak, a két kutató a 250 legtöbbet citált cikk szerzőjének intézményi hovatartozását nézte meg. E szerint a szerzők 42 százaléka a felsőoktatásban, 28 százaléka az MTA-n dolgozott, 16 százalékának szerzői mindkét helyen előfordultak. Egyéb, azaz vállalati közreműködő 14 százalék volt.

Egy másik adatsor szerint átlagosan egy akadémiai kutatóra 2,3 publikáció jut, ugyanez az adat egyetemi főállású kutató esetében 0,8. Ha azt nézzük, hogy az összes tudományos eredmény közül melyeket idéznek kiemelkedő számban, akkor az derül ki, hogy az öszszes akadémiai publikáció 1,3, a felsőoktatási 0,6 százaléka számít kiemelkedően idézettnek. Ha az Akadémia teljesítményét nem a felsőoktatáshoz, hanem az összesített magyar teljesítményhez viszonyítjuk, akkor 1992-2005 között 35-47 százalékos részesedést látunk. Ugyanakkor az MTA kutatói létszám az országos arány 19 százaléka, a nekik juttatott közpénz az összes 17 százaléka.

Az akadémiai dolgozók hazai szinten az átlagnál jobban teljesítenek, de kérdés, mit érnek a nemzetközi összehasonlításban? Schubert András és Tolnai Márton ennek is utánanézett. Kiderült, hogy bár nálunk a publikációk száma viszonylag alacsony, az egy tanulmányra kapott átlagos idézetszám alapján megelőzzük a régió összes többi intézményét - ellenben messze elmaradunk a német, a francia, de még a hasonló olasz intézethálózat mögött.