Princz Gábor és társai ellen 1999 februárjában rendelt el nyomozást a rendőrség gazdasági társaság vezető tisztségviselőjének visszaélése miatt. Formálisan azért, mert állítólag eltűnt száz-egynéhány milliárd forint a bankból, amelyet így az adófizetők pénzéből kellett konszolidálni. A feljelentések azonban nem erről szóltak. Azok alapján csupán annak a gyanúja volt megfogalmazható, hogy Princz és társai megtévesztették a pénzintézet tulajdonosait, jól menő bank látszatát keltették akkor is, amikor ez már nem volt igaz.

A gazdasági bűnügyek "természetes" sajátossága, hogy elhúzódnak. A Postabank ügyében csak a nyomozás több mint négy évig tartott. Papíron. Ténylegesen lényegesen rövidebb ideig. A rendőrség 2000 közepén már lezárta volna az ügyet, vádemelést javasolt Princzék ellen. Az ügyészség azonban többször is a nyomozás folytatására adott utasítást. Szakértők sorát rendelték ki, és amíg ők vizsgálódtak, nem történt semmi. Majd 2003 tavaszán derült égből villámcsapásként 36,1 milliárdos hűtlen kezeléssel is meggyanúsították Princzet. Ugyanis, míg a rendőrség csak abban vélte bűnösnek a bankvezért és társait, hogy becsapták a tulajdonosokat, az ügyészek úgy vélték: annak a helyzetnek a kialakulásáért is a menedzsment a felelős, amit el akartak titkolni.

Logikusnak tetsző érvelés. És talán nem is okozott volna akkora felhördülést, ha nem az elejétől fogva fokozott ügyészi felügyelet mellett zajló nyomozás negyedik évében derül ki, hogy a vádhatóság merőben másképp értékeli az összegyűlt bizonyítékokat, mint az utasításainak engedelmeskedni köteles rendőrség. Csakhogy Princzet az iratismertetés megkezdése előtt "kínálták meg" a 36 milliárdos hűtlen kezeléssel. Történt ez annak ellenére, hogy a rendőrség ilyen összefüggésben nem vizsgálta az ügyet (hűtlen kezelés gyanújával nem folyt nyomozás).

A Postabank-vádiratot az elsőfokú ítélet fényében is törvényesnek, saját munkáját szakszerűnek értékelő főügyészség szerint ettől még megalapozott volt a vád. A nyomozás során összegyűjtött bizonyítékokat értékelve a vádhatóság úgy ítélte meg, hogy azok a gazdasági társaság vezető tisztségviselőjének visszaélése vétségénél súlyosabb bűncselekmény elkövetésének a vádját is megalapozzák.

Bennfentesek szerint a Postabank-ügy a koncepciótlanság s a többszöri koncepcióváltás áldozata lett. Egyszerűbben: nem is annak a bűncselekménynek a bizonyítására gyűjtötték a bizonyítékokat, amelynek az elkövetéséért végül az ügyészség vádat emelt.

Noha "bűncselekmény hiányában" mentették fel Princzet és társait a hűtlen kezelés vádja alól, az ítélet indoklásában az is elhangzott, hogy a bíróság vád hiányában nem vizsgálhatta, hogy a bank vezetői megsértették-e a számviteli törvény előírásait. Az ügyészség szerint a vádiratból kiolvasható a válasz: igen, megsértették. Csak azért nem vádolták meg ezzel is a vádlottakat, mert a hűtlen kezelés súlyosabb bűncselekmény; s a "nagy hal ez esetben megeszi a kicsit". Ám, ha a bíró akarta volna, a számviteli fegyelem megsértéséért ítélhette volna el Princzet.

Az ügyészség szerint, ha a bírónak aggályai voltak a vádirattal szemben (már az első tárgyaláson vádpontosítást kért a bíró, amit az ügyészség egy hivatalos levélben szükségtelennek ítélt és elutasított), a 2006. július elseje óta hatályos büntetőeljárási törvény alapján a vád törvénytelensége címén megszüntethette volna az eljárást. Bírósági források szerint azonban egy ilyen lépés az egész igazságszolgáltatást nevetségessé tette volna.