Az első fokú döntés szerint a Postabank egykori elnök-vezérigazgatóját egy másik, 121 millió forintos, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés vádpontjában is felmentették. A vádlottak az ügyészség vádirata szerint tevékenységükkel sorozatosan megtévesztették a tulajdonosokat és a bankfelügyeletet, nem képeztek céltartalékot, elhibázott üzletpolitikát folytattak és prosperáló bank látszatát keltették.

Princz Gábort emellett egy másik vádpontban azzal is megvádolták, hogy a Budai Hengermalom Kft. egy üzletrészét 300 millió forintért vásárolta meg a Postabank és Takarékpénztár Rt. - amelynek elnök-vezérigazgatója akkor az elsőrendű vádlott volt -, holott az szakértők szerint 179 millió forintot ért.

A bíró indoklásában a vádhoz kötöttség elvére hivatkozva emlékeztetett arra, hogy még a bizonyítási eljárás előtt felhívták az ügyészség figyelmét a vádpontosítás szükségességére. "A vád határai meglehetősen bizonytalanok voltak" - fogalmazott Diós Erzsébet, az ügyben eljáró bíró, aki indoklásában utalt rá, hogy a vád a számviteli fegyelem megsértése ügyében nem tartalmazott indítványt, így azt nem vizsgálhatta a bíróság.

Az ügyészség által kifogásolt bankhálózati bővítéssel kapcsolatban a bíró azt mondta: a posta tulajdonosként banki szolgáltatásokat nem vállalt fel, ezért a banknak saját hálózatra volt szüksége. Hozzátette: az adott körülményekhez igazodva tettek így, majd 1996-97-ben felülvizsgálták és bezárták azokat az egységeket, amelyek gyengébben működtek.

A bank expanzív politikájával, az ügyfélgyűjtésre koncentráló intézkedéseivel kapcsolatban a bíró úgy fogalmazott: ésszerű gazdasági döntés volt. A magas folyószámla-kamattal ugyanis nagy pénzforgalmat tudtak elérni, amelynek révén jelentős jutalékot tudtak felszámolni.

A szintén a vád által kifogásolt alárendelt kölcsöntőke-kötvény kibocsátásával kapcsolatban a bíróság osztotta a korábbi könyvvizsgálói megállapításokat, hogy az "közgazdaságilag ugyan nem elegáns, de jogilag nem kifogásolható".

A vádhatóság korábban azzal érvelt, hogy a bank működésében tapasztalt szabálytalanságokat a bankfelügyelet akkori vezetője észlelte, és levélben jelezte is a pénzintézetnek. A bíróság szerint a bankfelügyeletnek szabálysértés esetén lehetősége lett volna intézkedni.

A céltartalék-képzéssel kapcsolatban a bíróság szerint a banknak volt egy belső, vezérigazgatói utasítása, amelynek meg kellett felelnie a jogszabályi előírásoknak, a bankfelügyelet pedig jóváhagyta azt. A bíró megjegyezte azt is, hogy "céltartalék-képzéssel, vagy nem képzéssel nem lehet vagyoni hátrányt okozni büntetőjogilag".

A bíró mintegy két és fél órás indokolásában - azzal kapcsolatban, hogy a vádlottak az ügyészség szerint megtévesztették a tulajdonosokat, a közgyűlést, a felügyelő-bizottsági tagokat - azt mondta: az eljárás során több tanú is azt vallotta, hogy kellő információval látták el őket. A bíró külön felhívta a figyelmet: a bankfelügyelet akkori vezetője is azért tudta megírni figyelmeztető levelét, mert kellő információ birtokában volt.

Diós Erzsébet indoklása végén hangsúlyozta: míg a valamennyi vádlottat érintő ügyben bűncselekmény, addig a Princz Gábor elleni második vádpontban bizonyítottság hiányában hozott felmentő ítéletet.

A vád szerinti, a Budai Hengermalom Kft. üzletvásárlásával okozott 121 millió forintos, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés ügyében a bíróság azt a szakértői indítványt fogadta el, amely arról szólt, hogy ma már pontosan nem megállapítható,  mennyit ért az üzletrész 1997-ben.

Az ügyészség azt állította: az üzletrész 179 millió forintot ért, de a Princz vezette Postabank és Takarékpénztár Rt. azt 300 millió forintért vette meg. A bíró rámutatott: azt sem bizonyították, hogy az üzletrész 300 millió forintnál kevesebbet ért volna.

A nem jogerős döntés ellen az ügyész valamennyi vádlott esetében bűnösség megállapítása miatt fellebbezett. A vádlottak és védőik tudomásul vették a döntést.

Bárándy Péter, Princz Gábor ügyvédje az ítélethirdetést követően az MTI kérdésére azt mondta: elégedett az ítélettel. Azzal kapcsolatban, hogy a Budai Hengermalom Kft. üzletrészeladása ügyében bizonyítottság hiányában mentették fel védencét, úgy nyilatkozott: az üzletrész ma már pontosan meg nem határozható értéke miatt más formában nem menthették volna fel a vádlottat.

Az ügyvéd újságírók előtt az eljárásról szólva azt is elmondta: "nem ördögtől való dolog az, hogy egy ügy bizonyos politikai indíttatások alapján indul meg. Hiszen a politikának is lehet olyan akarata, amit egy büntetőeljárás megindításával próbál érvényre juttatni. A baj akkor van, ha a büntetőeljárás menetébe szól bele a politika." Utóbbival kapcsolatban megjegyezte: ebben az ügyben ilyet nem tapasztalt.

"Nem történt más, mint - ami az igazságszolgáltatáshoz hozzátartozik - hogy egy vád nem állta meg a helyét" - összegezte az ítéletet újságírók előtt Bánáti János, a per negyedrendű vádlottjának védője. Hozzátette: "ettől nem dőlt össze az igazságszolgáltatás", inkább erősítette azt, hogy a bíróságnak "van ereje felmenteni vádlottakat, ha a vád nem állja meg a helyét."

(MTI)

Princz Gábor a bíróságon. Az ügyben hatvanezer oldalnyi dokumentumot nyújtottak be