Az elmúlt hetekben beadott, immár a 2004 utáni adózási gyakorlatot kifogásoló, Zala megyei megkeresés nyomán azonban már igencsak rezeghet a léc az iparűzési adónak. Az alapkérdés a következő: ha ténylegesen helyi adóról van szó, akkor EU-konform, ha viszont bújtatott forgalmi adóról, akkor nem az. EU-szakértők márpedig valószínűnek tartják, hogy a talárosok az utóbbi álláspontra helyezkednek - ugyanez ugyanis a probléma, egy, a magyar adónemre kísértetiesen hasonlító olasz adóval, az IRAP-pal is. Mértéke általában 4,25 százalék, de régiónként egy százalékponttal eltérhet.

Az EU-bíróság tanácsnoka - akinek a véleménye nem kötelezi a bírákat, de az esetek négyötödében el szokták azt fogadni - megállapította: az IRAP sérti az uniós áfairányelvet (bár ezt szerinte állapítsa meg tételesen az olasz bíróság), ezért időbeli korláttal ugyan, de jogosak az adóvisszatérítési igények. Ítélet ebben az IRAP kapcsán még az idén várható, míg a magyar ügy 2008-ig húzódhat, mivel a bírósági átfutás általában másfél-két év. Noha az olasz ügyben a tanácsnok külön kiemelte a leendő IRAP-ítélet hatását más országok gyakorlatára, garancia nincs arra, hogy a két eset analóg módon alkalmazható lesz. Ám ha mégis, akkor sem következik belőle, hogy - mint azt Magyarországon remélik - a jogtalannak nyilvánított adónemre történt befizetések feltétlenül visszajárnak a vállalkozásoknak. Az IRAP esetében ugyanis a tanácsnok az európai jog azon kivételes rendelkezésének alkalmazását javasolta, amely lehetőséget ad arra: visszamenőleg egyáltalán ne lehessen jogorvoslattal élni. Ezt egyrészt azzal indokolta, hogy az olasz állam jóhiszeműen járt el, miután annak idején írásban értesítette az IRAP-ról Brüsszelt, ám ott EU-konformnak nyilvánították azt. Másrészt súlyos érvágással járna, ha az EU egy teljes évi közös költségvetésének megfelelő mintegy 120 milliárd euró IRAP-ot vissza kellene fizetni az olasz adózóknak. (A magyar iparűzési adó tétje pedig évi 350 milliárd Ft.)