Persze nehezen hihető, hogy a magyarokat ennyire nem izgatják a bőrükre menő változások, de Bokros csomagjának meghirdetése után két-három héttel csak diákból vonult fel kétszer annyi, mint most érdek-képviseleti tüntetőből. Balázs Pali több embert mozgat meg, mint most a nagy országos szakszervezeti szövetségek összesen. Így nehéz lázadni. De nehéz cél nélkül küzdeni is. Azt, hogy valakitől el kell venni, ma már kevesen vitatják - Gyurcsány örökké hálás lehet a Fidesz kampányának az adósságról. Most azért azt mindenki sejtette: a választások után csak azt mondja a hatalomra jutó vagy ott maradó kormány, hogy (Tamás Gáspár Miklóssal élve) "a tőke csak akkor biztosíthatja az önök túlélését, ha beérik kevesebbel - máskülönben önöknek befellegzett". (Reformválság, Népszabadság, 2006. június 24.)

Másként fogalmazva: nem kapunk több hitelt, ha továbbra is ennyit költünk, mert már úgy el vagyunk adósodva és annyira nem bíznak bennünk, hogy - mint a BAR-listásoknak - csak 200 százalékos THM-mel jön a pénz. Ez sajnos gazdasági törvényszerűség, nem politikai elhatározás kérdése. Kevesebbet költeni pedig úgy lehet, ha valahonnan elveszünk. Sokat elvenni viszont nem nagyon lehet mástól, mint a lakosságtól és a cégektől. A kérdés az, hogy kitől, mennyit és hogyan - ez ügyben viszont tényleg nem volt érdemi, kimunkált, "csomagszerű" ellenjavaslat. Ez az érdekképviseletek szakmai gyengeségét is mutatja, bár meg kell hagyni: a megszorítás meglehetősen igazságosan mindenhol körülbelül a jövedelmek négy-hat százalékát veszi el, csak más formában. (Cégeknél házipénztáradó, egészségügyi hozzájárulás és szolidaritási adó, munkavállalóknál járulék- és áfaemelés formájában - meg az apró.) Azt azért nehéz a táblára írni, hogy "öljétek meg inkább a szomszéd tehenét". A szakszervezetek gyengeségét mutatja, hogy a cégeknél inkább négy-öt, a munkavállalóknál pedig öt-hat százalék ez a teher - de ez ugyanúgy felróható a kormány hibájaként is.

Elképzelhető, hogy ősszel még lesz valami. (Persze nehéz az önkormányzati választásokhoz közel politikailag semlegesnek látszó demonstrációt kreálni - de ez akkor már nem is feltétlenül cél.) Ekkorra érezhető lesz a megszorítások hatása, hazajönnek a nyári munkáról a diákok, a telekről a középosztálybeliek, a horvát nyaralókból a politikusok, és véget ér a vb és az Eb is. Ám furcsa lesz akkor a megszorítások ellen tüntetni, mondván: bocs, a nyáron nem értünk rá szólni, de most már látjuk, hogy ez nekünk tényleg nem tetszik. Valószínűbb, hogy tüntetéseket azon intézkedések ellen lehet majd szervezni, amelyekről ősszel lesz szó. Ezek viszont - sajnos - a reformok, értsd: a változások fontosabb, mélyre ható és régóta halogatott részei.

Egy őszi olimpia jól jönne a kormánynak.