A retinasejtek elektromos stimulálását alkalmazó, fejlesztés alatt álló más implantátumoktól eltérően az új eszköz nem melegíti fel az említett sejteket, ráadásul nagyon kis energiát használ fel, így külső energiaforrás sem kell hozzá.

A külvilágból érkező információkat a szem hátsó felszínét borító sejtréteg, a retina fogja fel, és alakítja idegimpulzusok sorozatává. E bonyolult idegi folyamat első lépéseként a fényenergiát a retina hátsó részében hálózatot alkotó fényérzékelő sejtek idegi jelekké alakítják. Ezután e jelek elektromos jelekké alakulnak, és az említett idegi ingerületátvivő anyagokon keresztül a retina idegi sejtjeire adódnak át. A keletkezett ingerületet a látóideg vezeti az agyba, ahol e jelek értelmezésével létrejön a látásérzékelés. A különböző retinabetegségekben szenvedő emberekben a fotoreceptorok sérülnek, ami vaksághoz vezethet.

Tavaly egy amerikai mérnök olyan implantátum tervéről számolt be, mely e károsodott fotoreceptorokat hivatott helyettesíteni, és mely fény hatására egy sor idegi ingerületátvivő anyagot pumpál ki magából. Mostanra megalkotott egy olyan napelemes indítóegységet, mely a retinára vetülő már nagyon kis fény hatására is meghajlik. Egyetlen csipre helyezett számos indítóegység veszi fel a retinára eső kép részleteit, és lehetővé teszi, hogy néhány "pixel" eljusson az agyba.

Az indítóegység egy mintegy 1,5 mm átmérőjű és 15 mikrométer vastag, rugalmas szilíciumlemezből áll. Amikor fény éri a korong melletti szilíciumos napcellát, feszültség jön létre. A napcella egy piezoelektromos anyaghoz kapcsolódik, mely megváltoztatja az alakját a feszültség hatására, és rányomódik a szilíciumkorongra.

A jövőben egy tartályt helyeznek majd a korong alá, így a nyomás hatására idegi ingerületátvivő anyagok préselődnek ki a retina sejtjeire.