Lejárt a szimbólumok ideje
- Jogosak azok a felvetések, amelyek azt tudakolják: vajon miként élünk az EU-tagság adta lehetőségekkel? Elismerem: adósok maradtunk a teljes jogú tagság utáni elképzelések megfogalmazásával. Ezt az adósságunkat törleszteni kell, s mielőbb meg kell határoznunk, miként kívánjuk érvényesíteni a magyar érdeket.
- A bírálók tehát nyitott kapukat döngetnek?
- Igen. A miniszterelnök maga is sürgeti, hogy álljunk elő az új külpolitikai stratégiával. Határozzuk meg, hogyan látjuk Magyarország helyét a világban, mit akarunk elérni, s milyen eszközökkel.
- A hazánkhoz hasonló méretű országok rendelkeznek-e külpolitikai doktrínával?
- Igen. Finnország például röviden, szemléletesen foglalja össze saját elképzeléseit. De a Külügyminisztériumban jó két éve, a csatlakozást követően papírra vetettünk számos ötletet, célirányt. Most a politika is benyújtotta a megrendelést, s ezek az ötletek átgondolt koncepcióvá állhatnak össze. A miniszterelnök legfeljebb egyéves határidőt szabott. Részleteivel Göncz Kinga külügyminiszter asszony foglalkozik. Elkészült egy menetrend is, s ebbe bevontuk a szűken vett diplomáciai szakmán kívül mindazokat az intézményeket, kutatóműhelyeket és jeles személyiségeket, amelyek, illetve akik nemzetközi kérdésekkel foglalkoznak.
- Melyek a koncepció fő vonalai?
- Az EU-n belül a bővítés kérdése, a pénzügyi perspektíva, az energiapolitika vagy a kisebbségi jogok témaköre. Ebben a koncepcióban markáns szerep jut a térségpolitikának, konkrét gazdasági, politikai és kulturális témaköröket is napirendre tűzve. Magyarország nem szeretne "beszorulni" a Kárpát-medencébe, kapcsolataiban fontos szerep jut a térségen kívüli államoknak, különösen a nagyhatalmaknak.
- A magyar érdekek képviselete - akár a szövetségi rendszeren belül is - szükségessé teheti ad hoc koalíciók létrehozását.
- Ez a valós érdekérvényesítés elengedhetetlen eszköze. Nem jelenti persze a nagyhatalmakkal való szembenállást, de érthető, ha az újonnan csatlakozott országok, illetve egy-egy témában hasonló érdekekkel bírók jobb viszonyba kerülnek egymással, mint a többiekkel.
- A bírálók némelyike a térségen belüli diplomáciai kezdeményezés hiányát említette.
- Pedig számos ilyen lépés volt már az elmúlt hónapokban is, legfeljebb ennek kommunikálására kevesebb energiát szántunk a kelleténél. Kétségtelen, hogy a magyar befektetések megszaporodtak a térségben, s nemcsak Erdélyben, hanem Bulgáriában és Horvátországban is. Tőkeimportőrből tőkekihelyező állammá váltunk, Bulgáriában például az Egyesült Államokat is megelőzzük e téren. De Ukrajna és Moldova is befektetési célországgá vált, s Macedóniában is komoly eredményeket értünk el. Ez a térség a készülő külpolitikai koncepcióban is kiemelt terület marad. Szerbiában is jelen szeretnénk lenni mind az infrastruktúra fejlesztésében, mind a privatizációban.
- A készülő koncepcióban milyen szerep jut a nemzetpolitikának?
- Mindenekelőtt azt kell hangsúlyoznom, hogy a szomszédságpolitika és a nemzetpolitika szervesen kapcsolódik a magyar diplomáciai gondolkodásban. Mind a magyarországi, mind a határon túli szereplők úgy vélik, hogy a nemzetpolitika hatékonysága gyönge. Nem valósítja meg a közösen kitűzött célokat. Tizenöt év alatt százmilliárd forintot költöttünk határon túli támogatásra, s mégsem sikerült megállítanunk az egyre aggasztóbb népességfogyást. A múltban az identitás megőrzését tartottuk a támogatás legfőbb szempontjának, s éppen ezt sikerült a legkevésbé elérnünk. Szimbólumokkal ma már nem lehet politizálni a határainkon túl sem. Ha az ottani magyar politikai pártok a gazdasági és szociális szempontokat nem hangsúlyozzák kellő mértékben, a magyarok is átszavaznak a helyiekre. Fontos, hogy az anyaországi támogatások a határon túli régiók gazdasági felzárkózását és a versenyképesség növelését segítsék, s ne pedig a politikai klientúra építését szolgálják.
