Visszahozott a foci. bár ez a blog nem erről szól.

Argentínátrettentően sajnáltam, de jót izgultam a játékon a németIT-vendégmunkásokkal tömött angol kocsmában. Újbambusz város modernszórakozónegyedében egyelőre csak itt van nagyképernyőssportközvetítés. Az egyik helyi maffiához tartozó hakka barátaimkörében bátran szurkolhattam az argentínoknak. De hiába. A tizenegyesekután fittyedt arccal kellett távoznom az ordítva koccintó németek és abokáig érő mogyoróhéj közül. Hajnalban hazafelé még eltöltöttünk kétegyüttérző percet a piros lámpánál egy tajvani argentína-szurkolóval,akin szomorúan lógott Hernan Crespo XL-es dzsörzéje.

Ezutánúgy tűnt, hogy menthetetlenül visszatér az idegesítő tehetetlenség, amia korábbi meddő meccseket is jellemezte, nem csoda, hogy ez lett azeddigi legkevesebb gólt termő világbajnokság. A béna passzok heteibőlátléptünk a fölék és a mellék elődöntőjébe, ahol keservesen igyekeztekegymást a labdával együtt begyötörni a kapuba a játkosok , de csaktologatás és szuszakolás lett a vége. Lehet, hogy ezt majd az újvákumhőtapasztott Adidas-labdára kenik, ami állítólag jobban tapad alábhoz.

Atökölődést nézve elgondolkodtam azon, miről is szól manapság ateleplakátozott stadionokban a foci, a látványos koreográfián, afrizurán és a tripla lutz-dupla leszúrtrittbergert követő tragikus szenvedésen kívül. (Megjegyzem, hogy a FIFAfődoktora, Jiri Dvorak a minap bejelentette, hogy a 156 esetből, amikora földön fetrengő játékos jajgatására beszaladtak a világoskékbe bújthordágyas Doc-angyalok, 88 nem említésre sem volt méltó az orvosilogban).

Nememlékszem, hogy 15 éves vízilabdázásom alatt egyszer is a vízbe ugráltvolna a hordágyas csapat, amikor valakit tiszta erőből fejenkönyököltek. Nekem külön tanították, hogyan vágjam oldalba a víz alattúgy a védőjátékost, hogy a bíró se vegye észre. Vízipóló meccseken alegtöbb néző sose látja, ha valakinek eltörik az ujja, és legföljebb afelrepedt szemöldök méltó a képernyőre, de csak ha vér is van hozzá.Noha láttam én már olyan ínyencségeket, mint félbehasított retina,kivert szem vagy leszakított here, vízilabda sose megy például aCNN-en, ahol ma reggel tizedszerre látom Zidane-t, amint lefejeliMaterazzit. Mintha nem csinált volna még ilyet.

DeZidane legalább eltalálja a kaput, ami a kartávolságnyivízilabda-kapuhoz képest végtelen nagynak tűnik (ennek ellenére öt gólegy vízilabda-meccsen átlag alatti). Nehezen tudom elképzelni, hogy aNike reklámok trükkjei után olyan nehéz megcélozni tizennyolcnégyzetmétert, amit ráadásul a FIFA tíz éve már egyszer megpróbáltkiszélesíteni. Edzésen a fiúk tökéletes pipákat lőnek, amikor nem kella kamerákra figyelni és a másnapi főcímre az újságban. Milyennevetségesnek tűnnek ma a fekete-fehér meccsek, amikor még a varrottbőrt kergették a sárban a lógó gatyás ősfocisták, mégis több gól volt a világbajnoki döntőkön.

Azolasz-német visszahozta a lelkesedésemet, amit a tizenegyesekbe fulladómeccsek letörtek. Az igyekezet itt is sokáig borzalmas mellékkelvégződött, de ezúttal megérte várni. Az időeltolódás miatt csak amásnap esti ismétlést láttam (Tajvanon nem nehéz értesületlennekmaradni a focieredményekről), és rögtön a meccs után küldtem egy mailtLP-nek, aki majdnem leleplezte előttem a végeredményt.

ezt írtam neki:

"mostmár értem a lealázást. akkorát üvöltöttem egymás után kétszer, hogyleszakadt a plafon. góóóóóóóóóóóóóóól bazmeg, góóóóóóóóóóóóóóól.

rettentőjó volt, ahogy a megannyi tehetetlen bombázás után, amikor már két óránkeresztül agresszíven nyomták magukat neki, neki a germán kapunak, denem és nem sikerül, és jönnek a szar passzok halomba, a németek pedigössze-vissza pattogtatnak meg taszigálnak, és Klinsmann halál ideges,földhöz bassza a vizespalackot meg rúgkapál, és aztán hirtelen, amikormár azt gondolod, hogy bassza meg a fifa, hogy minden kurva mérkőzés adöntőkben tizenegyesekkel végződik, akkor egyszer csak bummm, bevágja ajobb szélről a túlsó sarokba, nem is olyan rossz szögből, de asziszedsose fog sikerülni ezen a ködös tekintetű meccsen, de sikerül és bennvan, és Grosso se hiszi el először, aztán el is bőgi magát és én csaküvöltök hogy góóóóóól bazmeg, mert ez a fotball, kérem. Klinsmann tudjahogy kész, utolsó perc jön, de azért feltapsolja a fiúkat, akik azonnalelvesztik a lasztit és nem igaz, nem igaz, hogy mégegy, ezt biztoselcseszi, mellé megy de leginkább fölé, és akkor jön egy elllegánspassz, es megint egy kurva nagy góóóóóóóóóóóóóóóóól.

Mostmár csak a franciákat kene megbüntetni, amiért baloldali forradalomhelyett a focistáikat ünneplik az állami rendezvényen..."

Bevallom,régóta a francia sportolók eltökélt ellendrukkere vagyok, persze nem ateljesítményük, hanem a francia országimázs miatt, amit legjobb lennegyorsan átértékelni. A francia focicsapat nagy része bevándorló, akiketegyébként a rendszer és az elit látványosan nem kultivál, miközben asikereiket beépítik az ország diadalába. Néhány éve épp Mauríciuszonvoltam, amikor egy regionális atlétikai verseny mauríciuszigyőzteseinek felajánlották a francia állampolgárságot. Szerencsére anapóleoni terv kudarcot vallott, és egyik mauríciuszi sportoló semakart francia lenni.

Mauríciuszon én is csak mauríciuszi akartam lenni, semmi más.

Afranciák kikaptak, de büszkén. A szégyen a világkupáé, amiért a döntőis tizenegyesekkel ért véget. Zidane kiallítása ehhez képest túró, nemis kellett volna észrevennie a partjelzőnek, hiszen ez jár ha valakiazt mondja egy tuareg emigránsnak, hogy „anyád Algériában szopja azarab faszt” vagy ilyesmi.

Eközbenén sem érezhettem elégtételt, hogy az agresszív olaszok lealázzák azöntelt franciákat, mert ez az egész egyszerűen csak így alakult.Voltaképpen pár milliméteren múlt.

Egy hosszú zárójelbe sűrítem az ellenszenvem okát:

Ahogya németeknél jól érezhető a filantropizmus és a visszafogottság amásodik világháború óta, úgy a franciáktól is elvárnám, hogy végreráébredjenek, mit műveltek a gyarmataikon a hatvanas évekig. Szerintema franciák nagy részének fogalma sincs arról, hogy André Malrauxfrancia kulturális miniszterként vésővel csapkodta le a kambodzsaiAngkor templomainak falairól az apszara-szobrok fejét. A tavalynyugalomba vonult Sihanouk királyt is a franciák (ráadásul a nácibarátVichy) ültették Kambodzsa trónjára, aki olyan szépen cserben hagyta azországát Pol Pot első hangos szavára, és a kínai kommunisták szárnyaialá menekült. Pol Pot ezután szabadon szétverhette az országot, és csaka vietnámiaknak sikerült megállítaniuk.

Ugyanígyhagyta faképnél a francia gyarmati vezetés Laoszt a háború közepén, ésbízta a fél országot vietnámi partizánokra. Építeni gyakorlatilag seholsem sikerült semmit a franciáknak, csak elvenni azt, ami a másé.Laoszban csak azért épült másfél kilométer vasútvonal egy apró folyamiszigeten, Don Khanon, hogy kitermeljék a ritka erdejét, ami márateljesen eltűnt. Vietnámban volt a legtöbb könnyen hozzáférhetőtermészeti kincs, annyi, hogy a kényelmesebb kizsigerelés érdekében mégaz írást is franciásították.

Azafrikai gyarmatokon a francia nonchalant politikával ésnacionalizmussal fertőzött vezetők öntudatosan fogtak hozzá a pusztítódiktatúráik kiépítéséhez, de Pol Pot is Franciaországban szívta magábaa vezetés ideológiáját. A kulturális tolerancia saját területén isnehezére esik Franciaországnak, amit a katalánok vagy a bretonok elnyomása is bizonyít. (miközben Spanyolországban virágzik a katalán kultúra).

Ezértörültem volna egy komolyabb francia vereségnek, de folyton csak azthallom, hogy "Marchons, marchons, qu'un sang impur abreuve nossillons". (a gyengébbek kedvéért: Előre, előre, hogy a tisztátalan vér hulljon a mezőnkre).

Amíga trikolórra festett franciák képét néztem, amint lelkesen danolták ahimnuszt napokon át, elképzeltem hasonló helyzetben a magyarszurkolókat fohászkodni “vert hadunk csonthalmain”. Ezzel a gyászdallalgarantáltan sosem fog feltámadni Bendegúznak vére, akit ráadásul nem isBendegúznak hívtak. Messze vagyok Magyarországtól, ezért bátrankimondom, hogy egy új himnusz nem csak a magyar focin segítene, hanemáltalában a magyar önbecsülésen. És akkor nem lenne folyton mindenkiolyan negatív, mint amilyen ez a blog is." Tovább a blogba

Kurama: halj meg!

"Az alfahím elpusztult.

Vajon mennyire kellett V-nek az, hogy olvashassa: isten ő? Vajon mitakart ő olvasni magáról, ami ennyire beleszédítette ebbe a történetbe?Vajon mit akartam én a szavaimmal? Vajon mikor és hol kezdődött el az ajátszma, amelyből ez a csúfos fájdalom lett?

Egymás szájából vettük a levegőt, ordítanék: halj meg, halj meg! Tovább, tovább!!!"

KingaBrit: Ok-kult.

"Ket dolog van itten.

Valakinem regen kisse ideges hanghordozassal azt kerdezte tolem, hogy mi ez anagy Esterházy-kult? En erre szinten kisse idegesen es hat meglehetosennagykepuen azt talaltam valaszolni, hogy nem kult (na! na! na!), hanemszeretem, na. Mintha ugye. Pedig." Tovább a blogba

Diurnus: A költségvetési hiány neve: kamattörlesztés

" TamásGáspár Miklós nem túl sűrűn hivatkozik (bólintással!) a MagyarNemzetre. Most Varga István közgazdász július 3-án ott megjelentcikkéről közli, hogy arról szól: „tévedés a kormánynak és támogatóinakaz a kevesektől bírált meggyőződése, amely szerint a magyar állameladósodását a nyakló nélküli szociális költekezés okozta”. Tovább a blogba

(nolblog)