Gyurcsány: Nem az utcán kell megvitatni a problémákat
Kormányzati források szerint ez már megtörtént, hiszen a miniszterelnök kétszer is tárgyalt az Országos Érdekegyeztető Tanácsban, így hiba lenne Gyurcsány szavait úgy értelmezni, hogy a kabinet elhalasztja az egyensúlyteremtő intézkedéseket szentesítő mai parlamenti szavazást, és újabb egyeztetésekbe kezd.
- Már csak azért sem látok erre esélyt - mondta lapunknak nyilatkozva Katona Béla -, mert ahhoz, hogy a különböző változások szeptember elsején hatályba léphessenek, az Országgyűlésnek ma mindenképp döntenie kell.
Az MSZP frakcióvezető-helyettese szerint a szakszervezetek tévednek, amikor úgy számolnak, hogy az egyensúlyteremtő csomag 50 százaléka a lakosságot, 30 százaléka az állami szférát, 20 százaléka pedig a gazdaságot terheli. Katona úgy kalkulál: az elvonások és többletkiadások többé-kevésbé egyenlően, egyharmad-egyharmad arányban oszlanak meg a három szféra között. Szerinte a különböző munkáltatói hozzájárulások és új adófajták ugyanolyan mértékben sújtják a munkáltatókat és a gazdasági élet szereplőit, mint a lakosságot a munkavállalókat terhelő elvonások, többletköltségek.
Épp ezért Katona szerint hiba lenne az új egyensúlyprogramot a Bokros-csomaghoz hasonlítani, hisz annak a társadalmat érintő része szinte kizárólag a munkavállalókat terhelte, a gazdaságot pedig érintetlenül hagyta. Ráadásul Bokros Lajos akkor más forrásokból is finanszírozhatta a büdzsé helyreállításának költségeit: jelentős állami vagyont privatizálhatott, illetve - mivel Magyarország nem volt az unió tagja, és így nem kötelezték a közösség egységes szabályai - a vámokból és a jövedéki adókból teremthetett elő pluszpénzeket.
- Mára ezek a források elapadtak, nincs több, csak ez a három teherviselő szféra (lakosság, gazdaság, állam) - szögezte le Katona. A frakcióvezető-helyettes nem vitatja, hogy mind a lakosság, mind a munkáltatók teherbírása véges, de abban bízik, hogy az Új egyensúly program eredményeképp megvalósítható egy hosszabb távú kiadáscsökkentés - például ha a jövőben kisebb tempóban nő az oktatás- vagy az egészségügy költsége. Így az állam is eltekinthetne bevételei egy részétől. (N. B. Gy.)