Tavaly Recep Tayyip Erdogán török miniszterelnök és Gyurcsány Ferenc kormányfő is szót ejtett a gyerek sorsáról. Akkor a török kormányfő egy sajtótájékoztatón ígéretet tett: "személyesen járok közre Karcsi tartózkodási helyének felkutatásáért". Papp Edina két hete járt Ankarában, ahol az isztambuli városi bíróság határozatát a török legfelsőbb bíróság is megerősítette: Karcsinak az édesanyjánál a helye.

- Tüyküz Magyarországon volt vállalkozó - meséli a kezdetekről az édesanya. - Egymásba szerettünk, de házasságot nem akart, ragaszkodott az élettársi viszonyhoz, s a török vallási hagyományokkal magyarázta. Kisfiunk születése után tudtam meg: már nős és egy kislánya van, de hagyományaik szerint a lány "nem számít gyereknek". Miután megromlott a kapcsolatunk, a fiamat nálam helyezte el a bíróság, apja csak láthatási jogot kapott. 2004. július 10-én egy ilyen napon strandra indultak, de Karcsit soha többé nem hozta haza. Egy hónappal később Tüyküz SMS-t küldött: "a kicsi jól van".

Mivel az apának amerikai vízuma volt, bármikor eltűnhetett a gyerekkel együtt - mondja az anya, aki minden nyomozó hatóságnak megadta élettársa mobilszámát, mégsem bukkannak nyomára. Eközben kiderült azt is, hogy egy hatfős banda segédkezett a hamis útlevél elkészítésében, hogy Karcsit átcsempészhessék a határon. Ellenük a vádemelés már megtörtént. Az édesanya fél esztendő elteltével karácsonykor Gyurcsány Ferenc kormányfőhöz, az igazságügy-miniszterhez, a legfőbb ügyészhez, a belügyminiszter asszonyhoz és a külügyminiszterhez címzett nyílt levelet, de ezek mellett a török nagykövet segítségét is kérte, hogy fiát visszakapja. - Karcsika ügyében már két eljárás folyt, de olyan lassan, mintha nem is egy kisgyereket, hanem valamiféle értéktelen, ellopott autót vagy szekrényt keresnének, és nem egy kisfiút - sírja el magát Edina.

2005. május 24-én, majdnem egy év elteltével, Ankarában a török külügyi tárca a négy nappal korábban benyújtott magyar jegyzékre válaszolva annak ellenére közölte, hogy a kisfiú nincs az országban, hogy a Zaman című török újság munkatársa találkozott Karcsikával és annak édesapjával. - Az újság képes riportjában írt róluk, ami kétségessé teszi a török hatóságok őszinteségét, amikor azt állítják, nem tudják, valóban Törökországban tartózkodik-e Karcsika. Mivel a fiú török-magyar kettős állampolgár lett, konzuli érdekvédelemre a kinti külügyminisztérium nem látott esélyt, de ígéretet tett, hogy a gyermekek jogellenes külföldre viteléről szóló hágai egyezményből következő kötelezettségeinek a török igazságügyi minisztérium eleget tesz. Ez azt jelenti, hogy a magyar bíróság döntését, amely az anyánál helyezte el a gyermeket, a török bíróság automatikusan elismeri. Bár Törökország nem alkalmazza maradéktalanul a hágai egyezmény előírásait, a családi állás megváltoztatását a török jog még nem bünteti. Arra sem lehet számítani, hogy az apát, aki ellen a határőrség kiskunhalasi igazgatósága embercsempészet gyanújával nemzetközi elfogatóparancsot adatott ki, Törökország kiadja Magyarországnak.

Edina a török vállalkozóval való szakítása után férjhez ment, Karcsi már új apukára talált, s várta születendő öcscsét.

A Külügyminisztérium szerint a török hatóságok nagy erőkkel keresték Karcsikát. - Már nemcsak elrabolt, hanem születendő fiamért is aggódtam. Féltem, hogy második kisfiam betegen látja meg a napvilágot a sok idegeskedés miatt - magyarázza Edina. Meggyőződése, hogy már nem lehet eltussolni az ügyet, hiszen az amerikai sajtó is foglalkozik a gyerekrablás történetével. Miközben a török rendőrség - akkor is és most is - azt állítja, nem találják Karcsit, a Zaman riportere folyamatosan tud és ír róluk. A török lap szerint a lassan tízéves Karcsi állítólag nem akar hazajönni. Tüyküz Mehmet azt nyilatkozta: fia jól van, majd azzal vádolta az édesanyát, hogy kereszténnyé akarja nevelni, és sertéshússal etetni a gyereket. A férfi hibáztatja a magyar sajtót, mert szerinte az anya vádjai alapján politikai ügyet kreáltak a gyerek kapcsán. "Apámmal boldog vagyok, engem ne küldjenek haza!" - nyilatkozta a török újságnak Karcsika.

Edina két hete tért vissza ismét Ankarából. Utazásait egy alapítvány finanszírozza, mert az anya nem tudná fizetni. Eddig négymillió forintot költöttek a kinti pereskedésre. Az édesanya most ott tart, hogy a magyar és a török bíróság is neki ítélte fiát, de úgy tűnik, mindhiába.

- Karcsika Törökországban van, mégsem találja senki. Az apa ügyvédje odakint megmondta: nem kell idegeskedni, a fiam jól van, iskolába jár, török nevelést kap, semmiben nem szenved hiányt. Hamis néven élnek egy kis faluban. Reménykedem is meg nem is. Ha a jogot nézzük, meg kell kapnom a fiam, persze csak akkor, ha a török hatóságok valóban úgy akarják. Ahogy múlik az idő, egyre inkább azt érzem, Karcsit nem kapom vissza - magyarázza a szélmalomharcot vívó szegedi anyuka. Ügyvédje szerint az anya minden jogi lehetőséget kimerített. A határozatok mellette állnak. A körözés érvényben van, mindhiába. Az asszony most fizetett hirdetéseket ad fel török lapokban fia fotójával, tetemes pénzjutalmat ígérve a nyomravezetőnek. Már korábban is próbálkozott ezzel, de eddig a kinti média visszautasította. Ügyvédje most azon dolgozik, hogy kitalálja: mit tudnak még tenni Karcsika hazahozásáért.

Mehmet Karcsi