Némi frissítés igazán ráfért az EU-állampolgárok jogainak védelmére. Egyenlő fizetés nőknek és férfiaknak: ki gondolná, hogy az uniót ötven évvel ezelőtt megalapító Római Szerződés nagyjából ennyit garantált a tagországok lakosainak? Később persze feldúsították az alapszerződéseket (a diszkrimináció tilalmával vagy a jogállamiság védelmével), ám az unió továbbra is adós maradt egy olyan "étlappal", amely felsorolja a polgárok alapvető jogait.

Az unión belüli bonyodalmakra jellemző, hogy megszületett ugyan a várva várt dokumentum, de hatályba léptetni már nem sikerült. Merthogy időközben (a francia és a holland népszavazáson) csúfosan megbukott az európai alkotmány, így az abba gondosan belefoglalt Alapjogi Charta is tetszhalott állapotba került.

Kár érte: szép dolgokat írtak bele, még ha - egyelőre - kötelező jogi erőre nem emelkedett is. A hat fejezetre (méltóság, szabadságok, egyenlőség, szolidaritás, polgári jogok, igazságszolgáltatás) osztott charta kimondja többek közt, hogy senkit sem lehet halálra ítélni vagy kínozni, és mindenkinek joga van a személyes adatok védelméhez. Az már a történelem fintora, hogy e jogok minden eddiginél aktuálisabbá váltak.

Nem árt tudni, hogy az EU-állampolgárokat külön jogok is megilletik. Bármelyik tagországban éljenek is, részt vehetnek (akár jelöltként!) a helyi önkormányzati és európai parlamenti választásokon. Szabadon utazhatnak és letelepedhetnek az unión belül - ha pedig olyan helyre vetődnek, ahol a saját országuknak nincs nagykövetsége, más EU-tagállamok diplomáciai és konzuli védelmét is igénybe vehetik. S az se aggódjon, aki megrekedt az orosztanulásnál: az uniós intézményekhez mindenki az anyanyelvén fordulhat, és választ is ezen a nyelven kap.