A nap embere

Bálint György híres újságíró lehetett, ha az újságíró-akadémiát róla nevezték el. S nyilván nem volt véres kommunista sem, ha még mindig az ő nevét viseli. Igaz, ma már rengeteg másik intézményben is tanítják a hírlapírószakmát.

Általános vélemény, hogy túl sok helyen. Én örülök neki, még akkor is, ha a legtöbb diákból sohasem lesz kollégánk. Remélem, hogy megtanul azért egy másfajta világszemléletet, megtanulja úgy nézni és elemezni a világot, ahogy egy igazi újságírónak kell.

Ezt a nézés-látást lehet eltanulni a holnap százéves, de már 63 éve halott Bálint Györgytől. "Aki arra született, hogy lásson, aki arra rendeltetett, hogy nézzen, akit esküje kötött őrhelyéhez, az nem panaszkodhat" - írta A toronyőr visszapillant című híres cikkében.

Híres cikk: ez furcsán hangzik manapság, amikor újságíró nem nagyon számíthat rá, hogy komolyan elgondolkozzanak az írásain. Amit egyik nap bepötyögünk a számítógépbe, másnap még tán elolvassák, harmadnap már nem érdekel senkit, negyednapra pedig már érvényét is veszti. Ennyi újságot írni.

Mindennapi penzuma teljesítésekor nem számolt többel Bálint György sem, mégis, ahogy most újraolvasom, amit valamikori egyetemi profeszszorom, Koczkás Sándor öszszegyűjtött tőle a hatvanas években, ámulok máig érvényes értékítéletén, pontos és élvezetes fogalmazásán, kitartásán a hatalommal szemben és a kisember mellett.

Elsők között ismerte föl József Attila és Radnóti Miklós jelentőségét, éles elmével ábrázolta az ösz-szefüggéseket. Már érzékelte, amivel mi ma szembesülünk: "Percről percre tökéletesebbek a nagyszerű technikai eszközök, melyek leggyorsabban és legbiztosabban röpítik szét a világban a legbárgyúbb közhelyeket és a legvaskosabb hazugságokat."

Egy héttel az őt később munkaszolgálatosként elpusztító második világháború kitörése után már tudta: "tények között kell élnünk, magyarázat és értelmezés nélkül. Európa egyelőre nem táj, nem környezet, hanem egyszerűen csak terep." A mából visszanézve naivnak tűnik az a reménye, hogy "a háború, minden borzalma mellett is, bizonyára tiszta helyzeteket teremt majd, és csak tiszta helyzetekből fejlődhet ki ismét az értelem uralma". Pedig újra és újra szembesült vele, hogy nem az ész és a tehetség uralja a világot. A cenzúra 1938-as bevezetésekor - a Landerer és Heckenast nyomdájában 90 évvel előbb "az ország örömujjongása közben" megszületett sajtószabadságot temetve - jegyezte föl, hogy "úgy látszik, félnek a szellemtől, amely, mint mindig, most is nyugtalanító".

Fújt rá az akkori jobboldal, mert polgár létére a kisemmizettek, a megalázottak, a szegények embere volt. Baloldali, de kényesen független, mint a macska, amelyről megállapította, hogy "az egyetlen állat, melyet még nem sikerült idomítani". Baloldali volt, de tudta, hogy "ma hamis individualizmus áll szemben hamis kollektivizmussal, és bármelyik bukik el, egyikért sem
kár. Az igazi individualizmus és az igazi kollektivizmus szervesen kiegészítik egymást, éppúgy, mint az igazi szabadság és az igazi fegyelem, az igazi szeretet és az igazi szigor."

Tiszta, világos beszéd, szem előtt tarthatjuk, mai hírlapírók.

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.