Mint az origo internetes újság idézte, a labdarúgó-szövetség, karöltve a sportirányítással, friss határozatban rögzítette azt a jó ideje tapasztalható tendenciát, amely szerint futballunk "nemzetközi eredményeiben bekövetkezett visszaesése" a sportkedvelők "jogos bírálatát" váltotta ki. A visszaesés alapja - szögezi le a kommüniké - elsősorban az, hogy a vezetőség "helytelenül ítélte meg" a hazai labdarúgás és a válogatott helyzetét, és az eredménytelenség a játékosok "helytelen magatartásából, szemléletéből", továbbá az együttes körül dolgozók "helytelen módszerei" miatt következett be. A sportvezetés önkritikusan elismeri - ez igen! -, hogy eddig "elnéző volt"; elnézte például "a sportágban uralkodó szabálytalanságokat és nem tárta fel kellő időben a hiányosságokat, amelyeknek értelemszerűen a jelenlegi helyzethez kellett vezetniük". Végezetül a közlemény megállapítja azt is: "Labdarúgásunk általános helyzetének megvizsgálása és a szükséges intézkedések megtétele folyamatban van." Ennek keretében a sportirányítás megvizsgálja a szituációt, s a rendrakás "egészséges fejlődést" garantál majd az egész sportágnak.

Lássuk be: mi, rajongók és újságírók, erre a kemény, önkritikus, kérlelhetetlen hangra vártunk már mióta!

Azok a vereségek az év első felében, az a kínos döntetlen a portugálokkal...

Szegény magyar futball, szegény kapitány!

Még jó, hogy ennyi borzalom után is avatott kezekbe kerül a futball: a Sebest váltó Bukovival a válogatott optimistán tekinthet 1956 második fele elé.