Hát ha még egy európai középhatalom államfője is lennék. De megengedhetném-e magamnak, hogy e kevéssé ízléses élcek miatt lemondjak egy jubileumi csúcstalálkozót? Nyelnék egy nagyot, és megpróbálnék úgy tenni, mintha bírnám, ha rovásomra viccelnek. A lengyel köztársasági elnök viszont felfújta magát, lemondta a berlini meghívást, ahol Angela Merkellel és Jacques Chirackal találkozott volna, az ún. weimari háromszög hatodik találkozóján.

Lehet, hogy nem is túl nagy veszteség ez az országának. Fontosabb az, hogy durcásan, egy jól őrzött gyógyhelyen kúráltassa magát a sértés pszichoszomatikus következményeiből, miközben miniszterelnöke és apparátusa elégtételt követel a sértés miatt. Az újságtól és a német kormánytól. Tény, hogy ízetlenség valakinek a magassága, gyermekszínészi múltja felett tréfálkozni. A politikai hit, a választott példaképek és a korábbi kijelentések azonban igenis bírálhatók, felidézhetők és kinevethetők. Különösen, ha olyan valaki dicsekedett azzal, hogy nem nyújt kezet német politikusnak, aki ma állama első számú személyisége.

A die tageszeitung még kevésbé ízléses kijelentéseket is idéz - szintén a németekre vonatkozóan. És azt firtatja, hogy miért képtelen megszabadulni előítéleteitől, miért hiszi, hogy a németek újabb lovasrohamra készülnek Németország ellen. "Az ilyen nézetek Németországban réges-rég elavultak, és senki sem kérdi a lengyel elnököt berlini látogatásakor, milyen országból származik a luxusautója" - írta pimaszkodva a lap. Most pedig újabb illetlen támadásokra számíthatnak. Nevetséges ugyanis, ha az államfőt és ikerfivérét ért viccek miatt egy majd' negyvenmilliós állam vezetése kollektívan sértődik meg, s vár elégtételt a szomszéd államtól. Miután elsértődték a háromoldalú csúcsot, most a szabadszájú lap megrendszabályozását is követelik. (Ráadásul olyasmit mondanak, hogy náluk nem megengedhető, hogy külföldi államfőkön gúnyolódjanak a sajtóban. Vajon hogyan akadályozzák ezt meg?)

A futball-világbajnokság felszította új hazafiságok idején a nemzeti előítéletesség nem trendi. Nacionalistának lenni, nemzeti kizárólagosságot hirdetni, a hajdani sérelmi politikát felidézni értelmetlen. Lehet ilyesmivel alkalmilag választási győzelmet aratni, de tartósan Európában a dolog nem működik. "Európaira" lefordíthatatlanok ezek a fordulatok. A szlovák kormányfőt az európai szocialisták vonták kérdőre a rossz szagú szövetségesért, de az európai jobboldal sem tud mit kezdeni ezzel a nyelvvel és a mögötte lévő üzenettel. Ez ugyanis nagyon különbözik a stadionokban most látott focipatriotizmus örömétől: a tartós gyűlölet és a kisebbrendűségi érzések fűtik a kormányokba került "nemzeti erőket" az EU új tagállamaiban. És megsértődnek, ha viccelnek velük.