Kamarazene zsákbamacska módra

Ennek a fesztiválnak a pontos műsorát hiába is keresi a jegyét jó előre megvásárló zenebarát, be kell érnie a napra lebontott helyszínjelöléssel, és bíznia kell. Utóbbi már csak azért sem nehéz, mert a közönség nagy része visszajáró lélek, s vannak tapasztalatai - mégpedig a legjobbak. Gidon Kremer lockenhausi kamarazenei fesztiválja a spontaneitást tekinti vezérelvének: a végleges műsort a koncertet megelőző este teszik csak közzé, így a jegy igazi zsákbamacska. Így van ez immár huszonöt esztendeje, és bevált, minden nap tartogat meglepetést, kicsi finom izgalmat.

Sok minden változatlan itt, a dél-burgenlandi lankákon, a XIII. században épült lovagvár környékén. Ugyanaz a szervező-rendező páros végzi a munka zömét, válogatja a meghívandó művészeket, állítja öszsze a programot, segíti a kezdőket. A neves hegedűművész és helyi segítője, Josef Herowitsch, a kicsiny burgenlandi település lelkésze összeszokott páros ma már. Utóbbi nem veszi zokon, hogy bár a fesztivál az ő ötletéből született, mégis inkább Kremer nevéről ismerik. Ki tudja, hogyan, a lelkesedésük sem kopott meg, így aztán a Kremerataként ismert kéthetes fesztivál (a szójáték igazán adódik a híres hegedűművész és a műfaj nevéből) töretlenül nagy siker, Lockenhaus/Léka igazi cégére.

Ami változott, az a világ. Josef Herowitsch készséggel mesél a kezdetekről: akkor, a nyolcvanas évek elején szenzáció volt az ötlet. Az tudniillik, hogy ezen a nem túl ismert kis burgenlandi településen találkozzanak Kelet-Közép-Európa zenészei a nyugati muzsikusvilággal. A hely nemcsak a festői környezet miatt felelt meg e célnak: Lockenhaus/Léka nevét horvátul és szlovénul is jegyzik, igazi multikulturális vidék ez. A vasfüggönyön túlról meghívottak közül többeknek az útja innen vezetett az áhított Nyugatra, ahol azután tehetségük elismerésre talált. Közülük nem kevesen máig kitartanak a fesztivál mellett. A politikai változásokat követően, 1989 után persze már nem volt szükség átsegíteni a határon a művészeket, de a fiataloknak ma is nagyon kell a segítség, amelyet itt megkapnak.

Herowitsch ezer történetet tud, mekkora leleményességre volt szükség ahhoz, hogy például a Szovjetunióból kiengedjék a zenészeket: meg kellett ígérni, hogy gázsit nem kapnak, csak az útjukat és az ellátást fizetik. Maga a fesztivál ötlete egyébként már jóval előbb megszületett, 1976-ban, amikor a zeneszerető lelkész nagy nehezen elintézte, hogy Gidon Kremer nála, a parókián afféle házikoncertet adjon. Annyi volt az érdeklődő, olyan jó a hangulat, hogy azonnal megszületett a fesztivál ötlete, ha nem is ezen a néven. Zenélni baráti körben, nagyszerű környezetben - ez volt Kremer alapkoncepciója, s tulajdonképpen ez máig változatlan. A koncerteket ma már három helyszínen, a várban, a templomban és a helyi iskolában tartják ugyan, de egyik helyre se férnek be túl sokan, s szó sincs a fesztiválokon megszokott rongyrázásról.

Ez a zene igazi ünnep, a költségeket a szponzorok, a baráti társaság teremti elő, a jegyárak csak a töredéket fedeznék. Mozart innen se maradhat el
az idén, de szerepel a műsorban (valamikor, valahol) Sosztakovics és Schumann is, s abban is biztos lehet az érdeklődő, hogy bekerül a programba a most elhunyt Ligeti néhány műve is, annál is inkább, mert ő gyakori szerző volt itt. A művészek közül több "visszajáró" is fellép - Oleg Maisenberg, Heinz Holliger, Misha Maisky, Schiff András, Raimondi Ildikó, a Schönberg kórus, a Kremerata Baltica - és a sok, ma
még alig ismert ifjú tehetség. (www.kammermusikfest.at)

Gidon Kremer
Gidon Kremer
Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.