A teraszok kialakítására vonatkozó kérelmek 95 százalékát engedélyezzük - mondta lapunknak Endrédy István (Fidesz), a helyfoglalási engedélyekről döntő várostervezési és városképvédelmi bizottság elnöke. A jóváhagyás feltétele, hogy az alkalmi vendéglátóegység mellett továbbra is el lehessen gyalog férni, és csak minimális reklámok legyenek a napernyőkön, székeken. A bizottság akkor utasítja el a kérelmet, ha ezt környezetvédelmi szempontok - például zöldterület védelme - indokolják. Vannak különleges esetek is. A városatyák nemet mondtak arra a kérelemre, amelyben a vendéglős közvetlenül egy körúti vécé lejárata mellett alakított volna ki alkalmi kerthelyiséget. Az elnök szerint a jóváhagyás feltétele az is, hogy a vendéglátó betartsa a csendrendeletet és a zajvédelmi előírásokat.

Endrédy szerint arra is van mód, hogy a bizottság az engedélyezésnél esztétikai és minőségi szempontokat is érvényesítsen. Főként akkor, ha érzékeny területről van szó, mint például a Vörösmarty tér vagy a világörökség területe. Többször is foglalkoztak például a Lánchíd pesti hídfőjénél lévő kávézóval, amelyre a bizottság rendhagyó módon nem egyhangúlag adta áldását.

Örül a teraszok nyári térhódításának Korompay Katalin, a Budapest Világörökségéért Alapítvány főépítésze is, azzal azonban nem ért egyet, hogy a világörökség területén nyaranta igénytelen, a városképbe nem illő bódékat állítsanak. Mint lapunknak elmondta, a kiülős vendéglátóhelyek kialakításánál ugyanazokra a szempontokra kell figyelemmel lenni, mint bármelyik építészeti beavatkozásnál, tehát a jó színvonalra és az illeszkedésre. Ez nem azt jelenti, hogy faragott oszlopokból legyen a korlát, hanem inkább azt, hogy az alkalmi építmény ne ríjon ki a világörökségi környezetből, azaz igényes és minőségi legyen. Szerinte a legjobb, ha csak asztalokat és székeket tesznek ki, ahogy Olaszországban vagy Párizsban. A főépítész jó ötletnek tartaná, ha a Duna-korzón eredeti formában elevenítenék fel az 1870-es években megnyílt teraszokat. A Lánchíd pesti hídfőjénél nyílt bódé és az ahhoz hasonló ideiglenes építmények azonban idegenek a környezetüktől és megzavarják a tér szerkezetét. A teraszok leginkább egy-egy épülethez illeszkedve mutatnak jól, nem pedig bódékhoz kapcsolva, amelyeknek inkább egy strandon volna a helyük - tette hozzá.

A Lánchíd pesti hídfőjénél lévő - immáron második éve nyitva tartó - kávézó ideiglenes létesítménynek minősülő épülete ellen a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal nem emelt kifogást. Az engedélyt kiadó irodavezető, Boór Judit korábban azt nyilatkozta egyik laptársunknak: "az épület nem néz ki rosszabbul, mint bármilyen hasonló, idényjellegű épület a Citadellánál, a Váci utcában vagy a budai Várban". A KÖH elnöke, Varga Kálmán pedig visszautasított minden olyan kérdést, amely politikai vagy személyes okból megkérdőjelezi a hivatal döntését. Az elnök ezzel valószínűleg arra utalt, hogy a Lánchídnál lévő kávézó Havas Henrik televíziós műsorvezető lányának érdekeltsége, pedig csak azt akartuk kérdezni tőle, hogy szerinte világörökségi szempontból nem jelent-e problémát a faépület.

Fesztivál a híd lábánál

A megkapóan invenciózus Fesztivál nevet viselő kávézó új perspektívát nyitott Pesten. Lett végre egy hely, amely majdnem a Korzón van, nagyjából ugyanazt a csudát látni róla, mint a szállodák teraszairól, árban sem igen marad el a hotelektől (egy négydecisre racionalizált korsó sör = 780 HUF), viszont a bennszülötteknek nem kell feszengeniük a nyomasztóan jól öltözött szállodavendégek között, akiket csodálnak, ámde nem szeretnek.

Ennyit a küldetésről. A létesítményről mint anyagok és tárgyak összességéről már sajnos nem tudok ilyen végtelen lelkesedéssel mesélni. A szegényesen dezodorált 2-es villamosról is látszik, hogy nem az örökkévalóságnak szánták, magyarán, a kávézóba éppen annyit feccölt a menedzsment, hogy kitehesse a cégtáblát, se többet, se kevesebbet. Hál' istennek elkerülték a barkácsáruházak kertészeti osztályát, és nem vettek bordó műanyag székeket - helyettük hiperkonform, de vállalható fabútorokat installált nekik egy üdítőitalgyár - a világítási osztály álnok csábításának azonban képtelenek voltak ellenállni, és megvették azokat a dermesztő, mű-millenniumi vaslámpákat, amelyek már az agglomerációs kertitörpe-találkozókon is kezdenek kínosak lenni. Röviden szólva, a dizájner nagy álmára ezúttal ráhúzták a párnacihát, és belökték a kamra legsötétebb sarkába. Ez az igénytelenség - és itt megint egy jó pont jön - másrészről viszont előnyére válik a lokálnak: mivel nem ordít ki a környezetéből, legalább nem különösebben feltűnő.

Összességében azt tudnám mondani, hogy - bár a hely felépítményének hátsó traktusa, konkrétabban a vécé és környéke színre, szagra, tapintásra kifejezetten a Georgi Dimitrov építőtábor vizesblokkját juttatja eszembe - mégsem vagyok elkeseredve. Vigasztaló tudni ugyanis, hogy a Fesztivál kávéházat néhány csavarhúzó segítségével elvileg bármikor el lehet tüntetni, ha úgy alakul.(B. T.)

Zöld kunyhó, faszékek, különleges panoráma