A ház a balatoni üdülőkhöz hasonlóan lépcsőzetes elrendezésű, ezért a lakásokhoz kisebb-nagyobb terasz tartozik. A tetőtérihez például nagyobb. A később kertesítendő terasz körbekeríti az egész lakást, és a körkép kimeríti a szó összes jelentését, egyik oldalon a Sas-hegyre, a másikon az alant elterülő város tetőire nyílik kilátás. Távolban egy Országház. Lentebb aztán csökken a teraszméret, egészen a franciaerkélyig. A napozóteraszok szépséghibája, hogy többségük szinte az utcaszomszédok szájában van.

A folyosón amerikai mintára kialakított bejelentkezős portaszolgálat várja a belépőt: a titkos találkák, a névtelen virágküldés és a félénkebb látogatók kora lejárt. Minden szinten halogén izzóval alulról megvilágított üvegszobrok állnak, az afrikai törzsi kultúra jegyeit viselve magukon. A dombormű-maszkok napközben bájos látványt nyújtanak, ám éjszaka...

Ez a motívum a ház kertjében tér vissza, ahol a medence közepéből két és fél méteres nonfiguratív csavart üvegszobor magasodik ki. Az még nem egyértelmű, hogy oldalról köpi a vizet, vagy a vízsugár hajszerűen felülről tör majd elő.

A lépcsőház szűkös, de mivel még kevés ember jött rá, hogy a lépcsőmászás kiválthatja a joggingot, ezért úgyis a lift az úr. A lakásajtókhoz biztonsági zár tartozik, ami nyolc-tíz ponton záródik, de ne ijedjünk meg, hogy soha többet nem jutunk haza a kellő időben, egy kulcs nyitja mindegyiket - egyszerre.

A lakásokban kevés a szoba, annál tágasabb a tér. Spájz nincs, de a pincében igényelhetők pakolóhelyiségek. A kettő kétségtelenül nem ugyanaz, de miért akarnánk ételt felhalmozni, amikor bármikor beugorhatunk a Brúnó bisztróba?! Az amerikai konyha átadója térelválasztóként is funkcionál, ezért étkezéskor nem érezzük, hogy száműzettünk saját konyhánkba. A fürdőszobában könyöklős sarokkád fogad, amit egy tükörtojásra erősen emlékeztető halogénlámpa világít meg. A lámpák azonban nem az alapberendezés kellékei, csak opcionálisan választhatók. Viszont ha veszünk hozzá egy szalonnadarabka szőnyeget, az összhatás felejthetetlen lesz.