Az utolsó szó jogán – mindenki számára váratlanul – vallani akart 1956-os moszkvai tárgyalásáról (amiről korábban, nyilvánosan sohase beszélt), majd Nagy Imre elítéléséről, kivégeztetéséről. Ez nyomta igazán a lelkét. De mindaz a változás, ami Kelet-Európában és Magyarországon 1956 és 1989 között történt, egyszerre kavargott a fejében, és számára egyre inkább érthetetlenné vált. Erről készített filmet Sólyom András.

Kádár János nehézkesen, szaggatottan megfogalmazott gondolainak megértését – a filmben – Kornis Mihály író segíti, aki előadást tart Kádár Jánosról. A beszéd értelmezését archív filmfelvételek, többek között a Népszabadság számos 1989-es lapszáma és fotók is segítik.

Kádár János monológja mintha egyfajta bűntudat előli szökési és hárítási kísérlet lenne. Képtelen szembesülni, holott szeretne, felelősségével, vállalásaival, kötelezettségeivel. Egyszerre több irányba kellene megfelelnie. Most – az utolsó felszólalásakor – a reformkommunisták és a régi kommunisták szempontjainak; ’56-ban pedig az oroszoknak is meg az oroszok kivonulását sürgető forradalmároknak is. A jelen szituáció megpiszkálja a régi élményt, a régi emóciókat. Főképp a szorongásokat, hiszen – egyszerre – nem lehet többfelé megfelelni.

Az egyénnek ilyenkor nő a feszültsége. Lázasan igyekszik rendezni kapcsolatát a múlttal, a jelennel, a környezettel és a realitással. Az 50 perces dokumentumfilmben felidézett beszéd elmondása után Kádár János betegsége súlyosbodott, közszereplésre már nem vállalkozott.

Néhány hónappal később, Nagy Imre és mártírtársai újratemetése (1989. június 16.) után, azon a napon, amikor a Legfelsőbb Bíróság Nagy Imre perét újratárgyalta és felmentő ítéletet hozott, 1989. július 6-án, reggel 9 órakor Kádár János meghalt.

A film operatőrei Kende János és Reich László voltak, a dramaturg pedig Kopper Judit. Márta István szerezte a zenét. A zenefelvételen az Amadinda együttes, valamint Balogh Kálmán (cimbalom) hallható.

Kornis Mihály – mint említettük – a Kádár-beszédet meg-megszakítva kommentál. A rendező Sólyom András vágó is egy személyben. Sólyom Kádár János utolsó beszédéből tíz percet idézett. Az elhangzott mondatok sorrendjén nem változtatott. A beszéd teljes hossza 63 perc.

– A Balázs Béla-díjas Sólyom Andrást (55) legtöbben az 1983-as Szegény Dzsoni és Árnika, az 1987-es Dr. Minorka Vidor nagy napja, az 1996-os Érzékek iskolája (Gryllus Dorkával és Kaszás Attilával a főszerepben), valamint az 1997-es Pannon töredék című film alapján ismerjük. Önnek olyan írótársai voltak e filmekben, mint Lázár Ervin, Békés Pál, Esterházy Péter és Mészöly Miklós. Nem akármilyen névsor. Tanárai, mesterei pedig a Színház- és Filmművészeti Főiskolán Fábri Zoltán és Gábor Pál voltak. Ezúttal mondhatjuk-e, hogy dokumentumdrámát rendezett? A filmben, amelyet az MTV vetített, Kornis Mihály egyenesen Claudiushoz hasonlította Kádár Jánost. Mi adta az ötletet e sajátos feldolgozáshoz?

– Kornis Mihály lábjegyzetekkel ellátott, a beszéd hátterét megvilágító, először 1996-ban publikált tanulmánya.

- Úgy tudom, elég sokan látták a filmet, amelyet pedig éjszakába nyúlóan, 22.15-kor, Az ESTE után sugároztak az MTV-n.

– A Magyar Televízió június 16-i adását követő felmérési adatokat ismerem. Eszerint 377 000 18 éven felüli nézte végig, a viszonylag késői kezdés ellenére. Több mint 100 000 ember csakis a Kádár-film kedvéért kapcsolt az MTV-re. (Ők korábban vagy más csatornát néztek vagy semmit.) A filmre legalább egy percig több mint 900 000 néző volt kíváncsi. A 18 éven felüliek körében az arány 11,8%, vagyis az akkor éppen tévét néző nagykorúak 11,8 százaléka a Kádár-filmet nézte.

Az internet egyik keresőjébe beírva a film címét, több mint százezer találatra bukkantam. Ebben persze benne vannak a filmről informáló honlapok is.

– Hogyan reagáltak a nézők?

– Az internet-böngészőben fellelhető véleményeket óriási érdeklődéssel olvasgatom. Épp erre vágytunk Kornis Mihállyal, hogy azok, akik életük ki nem beszélt részeként hordozzák magukban a kádárizmust, azok az adást követően vitatkozzanak egymással.

Idézet néhány hozzászólásból

„Kádár a beszéd idején nem volt bomlott agyú. Azt hiszem, Kornis – meg a tv – egyik célja is ennek bemutatása volt.”

„De ma már nem annyira az a kérdés, hogy Kádár miért mondta el ezt a beszédet. Sokkal inkább az, hogy 17 éven át miért kormoltak róla nekünk, és hogy most is miért csak rétegműsorként és nagyon erősen megkurtítva, kommentálva mutatják meg a plebsnek.”

„Igen, szerintem is ez a kérdés. Egyáltalán: nagyon unalmas már a sumákolás ebben az országban, minden téren.”

„50 éve haltak meg a pesti srácok azért, hogy Magyarország független és szabad ország legyen, amit nem tart senki megszállva. 50 éve történt, hogy a megalázott nemzet felkelt a porból a szabadságért. 50 éve a nevét adta egy Csermanek nevű gazember ahhoz, hogy ezeket az embereket meggyilkolják. Ez a gazember aszszisztált ahhoz, hogy a megszállók visszatérjenek. (Nélküle is visszajöttek volna, persze.)”

„Kádárral szemben is, mint bárki mással, méltányosnak kell lennünk, de hogy »nagy államférfi« volt, ez utópikus, kommunista ferdítés.”

„Én egy nagy politikus és rendkívüli ember tragédiáját láttam.”