'98, '06: a francia kapcsolat

Nekem már jó napom volt: miközben a jegyemért álltam sorba a müncheni sajtóközpontban, megállított három algériai kolléga, Kérdezték, honnan vagyok. Mondtam: Magyarországról. Mire lelkendezni kezdtek: Bene, Albert, Farkas! Csak az a baj, hogy ezek a fiúk akkoriban kápráztatták el a világot, amikor a portugálok ugyanúgy vb-elődöntőt vívtak, mint ezúttal. Negyven éve...

A jubileumot a bordó mezesek szerették volna minél gyorsabban megünnepelni, ám - az egyébként brazil - Deco veszedelmesen a jobb sarokra tartó labdáját Barthez nagyszerűen hárította, míg Maniche szintén "gólszagú" lövése néhány centivel a felső léc fölött szállt el szuperszonikus sebességgel. Tíz perc után viszont már ugyanolyan kimértté vált az eleinte jóval vehemensebb portugál csapat, mint a francia, amelyből kezdetben "hiányzott" Vieira és Zidane, mert a dél-európaiak nagy gonddal ügyeltek arra, nehogy a két - eltérő stílusú, de egyaránt világklasszis - középpályás bekapcsolódjék a játékba. Ezt általában sikerült elérni, de Ricardo Carvalho a 32. percben súlyosan hibázott: miután Henry finoman "visszavette" mellette a labdát, roppant szerencsétlen mozdulattal kihúzta a csatár lábát. A vitathatatlan büntetőt Zidane - nem törődve azzal, hogy a tizenegyes-hárítás specialistája áll vele szemben - ellentmondást nem tűrően Ricardo hálójának jobb sarkába küldte (1-0). Ezt Scolari már nem bírta idegekkel: a portugálok brazil szövetségi kapitánya leteremtett mindenkit, akit megpillantott, természetesen az uruguayi játékvezetőtől kezdve - nem annyira természetesen - Domenech francia szakvezetőig.

Hiába, a nagymester nincs hozzászokva a vb-kudarcokhoz: szerda estig sorozatban tizenegyszer irányított olyan válogatottat, amely nem kapott ki - sőt, tíz meccsen győzött - a világbajnokságon. De a müncheni találkozó folytatása sem ígért sok jót neki, mivel Henry a másik középső védő Fernando Meirát is komoly bajba sodorta, s miután a 48. percben lezseren átjátszotta őt, majdhogynem lehetetlen helyzetbe hozta Ricardót. A kapus szerintem még most sem tudja, hogyan pattant róla szögletre a rajta már-már túljutó labda... Ám a franciákat e számukra peches jelenet sem zökkentette ki: a fehérben játszó "kékek" ezúttal is türelmesen futballoztak, kulturáltan és szisztematikusan védekeztek, taktikailag immár uralták a játékot. A szem ugyan nem káprázott, ez azonban egyáltalán nem zavarta az előnyben lévőket, akiknek tökéletesen megfelelt az újabb 1-0. Igaz, a hajrában lehetett volna 1-1 is, mert Cristiano Ronaldo szabadrúgása rettenetesen meglepte Barthezt, s a kapus még napokig hálatelt szívvel gondolhat Figóra, amiért a középpályás öt méterről fölé fejelte a csúnyán kipattanó labdát.

Az 1998 után ismét vb-döntős franciák ugyanúgy bántak el a portugálokkal, akár a brazilokkal. Higgyék el, ez csöppet sem egyszerű kétszer egy...

FRANCIAORSZÁG-

PORTUGÁLIA 1-0 (1-0)

Elődöntő, München, 66 000 néző. Jv.: Larrionda (uruguayi).

Franciaország: Barthez - Sagnol, Thuram, Gallas, Abidal - Ribery (Govou, 72.), Vieira, Zidane, Makelele, Malouda (Wiltord, 69.) - Henry (Saha, 85.).

Portugália: Ricardo - Miguel (Paulo Ferreira, 62.), Ricardo Carvalho, Meira, Nuno Valente - Costinha (Helder Postiga, 74.), Maniche, Deco, Figo, Cristiano Ronaldo - Pauleta (Simao Sabrosa, 68.).

Gól: Zidane (33., 11-esből).

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.