Ha elégetjük az összes, ma még a föld mélyén rejtőző fosszilis tüzelőanyagot, a Föld - a 2100 utáni időszakban - átlagosan 13 Celsius-fokkal lehet melegebb, mint ma. Ez eltörölheti a Föld felszínéről az esőerdők többségét, tönkretehet rengeteg termékeny területet, és hatására az Északi-sark jégmentessé válhat még a téli időszak közepén is - derül ki a Tim Lenton által vezetett brit kutatócsoport friss elemzéséből. Eddig az emberiség - szén-dioxid formájában - mintegy 400 milliárd tonna szenet bocsátott a légkörbe a fosszilis tüzelőanyagok elégetése révén, és ehhez társult hatalmas erdős területek letarolása is - ez már eddig elég volt ahhoz, hogy a Föld átlaghőmérséklete körülbelül 0,6 Celsius-fokkal emelkedjen. Tízszer ennyi szén maradt azonban még a föld alatt olaj-, gáz- és szénraktárakban. A nem hagyományos fosszilis tüzelőanyagok, mint a szurokföld, az olajpala és a metán-hidrátok további tízezermilliárd tonnát tartalmazhatnak.

A brit kutatók szerint az óceánok felveszik ugyan a szén-dioxid többségét, de a levegő hőmérséklete 3000-re még így is a mainál 13 Celsius-fokkal nagyobb érték környékén stabilizálódik. Eközben az óceánok melegedése és a grönlandi jégtakaró megolvadása - ami 2,6 Celsius-fokot meghaladó melegedés esetén valószínűleg visszafordíthatatlan folyamat - miatt a tengerszint mintegy 11 méterrel nőhet meg. Amennyiben az antarktiszi jégmező is elkezd olvadni, a tengerek szintje még jobban megnőhet. Ez csak akkor kerülhető el, ha a szén-dioxid-kibocsátást haladéktalanul csökkenteni kezdjük.

Ha az emberiség elégeti a rendelkezésére álló hagyományos fosszilis tüzelőanyagokat, de föld alatt hagyja az öszszes, már említett nem hagyományosat, az átlaghőmérséklet-emelkedés - a kutatók számításai szerint - esetleg nem haladja meg a 7 Celsius-fokot. Ez az önkorlátozás azonban sajnos már most sem tűnik túl valószínűnek, ugyanis Bush elnök nemrégiben arra kérte Amerikát, hogy szüntesse meg a külföldi olajtól való függőséget, ez pedig a nem hagyományos olajforrások kiaknázására irányította a figyelmet. A Shell bejelentette, hogy áttörést értek el Coloradóban a palából történő olajkinyerésben, és az amerikai Energiaügyi Minisztérium a jelentések szerint - alapvető jövőbeli forrásként - a kanadai Albertában található szurokföldet jelölte meg.

Lenton elveti azt az elképzelést, hogy 3000 környékén új jégkorszak köszöntene az emberiségre. Véleménye szerint a föld keringési pályájában bekövetkező változások miatt a jelenlegi jégkorszakok közötti időszak kivételesen hosszúra nyúlik.

Lentonék előrejelzését jól kiegészíti az a nemrégiben megjelent tanulmány, melyben összeállították az elmúlt 1200 év során az északi féltekén bekövetkezett hőmérséklet-változásokat. A szintén brit Tim Osborn és Keith Briffa olyan adatokat gyűjtött össze, mint például a fák évgyűrűinek növekedése, ez ugyanis becslést ad a múltbeli hőmérsékletekre. A kutatópáros jelentős természetes klímaváltozásról számolt be a középkori meleg periódus (900-1200 között) és az 1550-1850-ig tartó kis jégkorszak között. A XX. század - az elmúlt negyven év pedig különösen - kivételesen melegedő időszakként emelkedik ki, ráadásul a korábbi anomáliáktól eltérően ez gyakorlatilag az egész északi féltekére igaz.

A klímaszkeptikusok úgy érvelnek, hogy a múltbeli éghajlat (valószínűleg napciklusoknak köszönhető) változékonyságára utaló bizonyítékok alapján nincs ok az ember által kiváltott éghajlatváltozás miatti aggodalomra. Briffa szerint azonban a nagyobb természetes éghajlatváltozások az éghajlat "külső" behatásokkal szembeni nagyobb érzékenységét jelzik, legyenek e "külső" behatások akár a nap, akár az üvegházhatást kiváltó gázok. Ebből kifolyólag a nagyobb múltbeli klímaváltozások nagyobb jövőbeli klímaváltozásokat sejtetnek. Rajtunk is áll tehát, hogy milyen jövő elé nézünk.