A városokba merészkedő állatoknak a lehető leggyorsabban alkalmazkodniuk kell az újfajta környezethez, ha életben akarnak maradni. A mókusok például évmilliók alatt olyan genetikailag kódolt viselkedésformát fejlesztettek ki, amely arra ösztönzi őket, hogy a nyílt terepet villámgyorsan szeljék át. Nem vesztegethetnek időt arra, hogy a ragadozókat lessék, ezért nem néznek szét, csak ész nélkül rohannak. A vadonban csak így van esélyük arra, hogy épségben átérjenek a túloldalra. Ha azonban egy városi mókus egy négysávos autópályán akar így átkelni, az már az esetek többségében nem lesz sikeres akció.

A városokban, a nyilvánvaló veszélyek ellenére is, látszólag könnyebb életük van az állatoknak, mint a vadonban. Van állandó táplálék- és vízforrás, a hőmérséklet magasabb, ezért a rovarok hosszabb ideig aktívak, és rengeteg az emberi tevékenység során létrejött búvóhely.

Florida külvárosában a kerttulajdonosok gondoskodnak róla, hogy az ott élő madarak - például a floridai bozótszajkó - mindig jól tápláltak legyenek, és viszonylag stresszmentes életet élhessenek. Csakhogy a kényelemnek ára van: az állandó bőséges táplálék megtréfálja a madarakat, azt hiszik, egy szokatlanul korai tavasz volt ilyen bőkezű hozzájuk, így korábban raknak fészket, és több tojással próbálkoznak, mint ahogy az normális lenne. A fiókák azután gyakran éheznek, visszamaradnak a fejlődésben, vagy elpusztulnak, mert a madáretetőkből hordott dió és más növényi táplálék nem alkalmas a felnevelésükre. "A fiókáknak könnyen emészthető, proteinben gazdag rovartáplálékra, bábokra, lárvákra lenne szükségük, ezek azonban csak a tavasz végétől válnak elérhetővé" - mondja Reed Bowman, a floridai Biológiai Kutatóközpont ökológusa.

Néhány európai országban, például Angliában is nagy divat a madarak folyamatos etetése. A Királyi Madárvédelmi Társaság (RSPB) központjának kertjében télen-nyáron kint vannak az etetők, tele cinegével, vörösbeggyel és rigókkal. A Magyar Madártani Egyesület szakemberei azonban nem egy esetben találtak már napraforgóval teletömött, elpusztult cinkefiókákat, ezért itthon kizárólag télen javasolják a madarak etetését. Azoknak, akik nyáron is szeretnék a kertjükbe csalogatni a madarakat, az MME azt tanácsolja, hogy védett helyre tegyenek ki madáritatót. Ezzel, különösen a meleg és száraz időszakokban, valóban sokat tehetnek a madarakért.

Egyes állatfajokra a díszkivilágítás is életveszélyes, a frissen kikelt teknősök például nem találják miatta a tengert. Normális esetben, amint kikelnek, a víz felé veszik az irányt, a vízfelület pedig a zavartalan élőhelyeken világosabb, mint a szárazföld. A part menti szállodák és szórakozóhelyek ragyogó fényeit látva azonban a teknősök ellenkező irányba indulnak, s ez a tévedés legtöbbször a vesztüket okozza, ahogy az éjjel vonuló énekesmadarak tízezreinek is, amelyek sokszor belerepülnek a fénybe, egyenesen neki a kivilágított toronyházaknak és rádióadóknak.

A kudarcok mellett viszont vannak olyan fajok is, amelyek meglepően gyorsan és sikeresen alkalmazkodtak a nagyvárosi környezethez. Hollandiában például a nagyvárosi cinegék újabban magasabb hangon énekelnek, mint a vidékiek, hogy túlkiabálják a város zaját, ami általában alacsonyabb frekvenciájú. Létfontosságú, hogy társaik hallják őket, hisz az énekesmadaraknál ezen múlik a párválasztás és a területtartás sikere.

Most, hogy felfigyeltek a nagyvárosokban zajló felgyorsult adaptációra, remélhetőleg hamarosan többet is megtudunk róla, hisz a városi forgatag egy csapásra izgalmas kutatási tereppé változott a biológusok szemében.

Újabban az örvös galamb is gyorsan terjedõ városi madárrá vált