Messze még a csúcs?
Mennyit?
Aranyéremileg ez a magyar különítményt illető kérdés a sportág úgynevezett világeseményei előtt, nem pedig az, lesz-e medál egyáltalán. Mármost a helyzet a Prágától negyven kilométerre elterülő Racicében ma kezdődő Európa-bajnokság előtt az, hogy a latolgatásban óvatosnak mondható Angyal Zoltán szövetségi kapitány hat-hét elsőséget vár, miközben az utóbbi évek hazai menői közül több nem utazhatott el Csehországba. Ráadásul a csúcsformát nem a mostani hét végére várja a szakmai stáb, hanem az augusztus 19-20-ira: közelebbről a szegedi világbajnokság idejére. Mi várható akkor a vb-n...?
Vereckei Ákos, Bóta Kinga, Szabó Szilvia: e három kajakozó mind ez idáig olimpiákon, vb-ken és Eb-ken nagyjából szobányi érmet szedett össze, viszont ezúttal egyikük sem növeli kollekcióját. Vereckei - aki sorozatban öt kontinenstornán nyerte meg az egyest ötszáz méteren - az első válogató idején beteg (is) volt, ám legfőbb riválisa, a huszonhárom éves Benkő Zoltán korábbi önmagához képest rengeteget fejlődött, ekként az, hogy az ifjú kolléga indulhat ezren és ötszázon, nem "akkora" meglepetés. Bóta és Szabó távollétét akár borítékolni is lehetett volna: akik eddig távoztak Fábiánné Rozsnyói Katalin csúcsedzőtől, azok teljesítménye - hosszú távon - föltétlenül visszaesett; márpedig a két hölgy a 2004-es olimpia után "halkan" becsukta az ajtót...
És tessék: most is a Fábiánné gondozta egységtől várható a legtöbb dobogóteteji élmény; a papírforma alapján a Kovács Katalin, Janics Natasa duó mind a három páros szám élén végez, ráadásul e kettős - húha! - a négyes hajók mindegyikében vállalta a megméretést.
A harmincnégy tagú társulat ma és holnap az elő- és középfutamok során teszteli magát, aztán a szombati 1000, majd a vasárnapi 500 és 200 méteres döntők alatt a szokásos kérdésre is reflektálhatunk szépen. Tudják: arra, hogy mennyit. (M. A.)