Tulajdonképpen már ez is valami: legalább tudjuk, hogy készül egy kormányrendelet. Eddig csak a mendemondákat lehetett ugyanis hallani, amelyek nagyon gyorsan terjednek a pesti kulturális élet szereplői között arról, hogyan próbálja az állam a kulturális intézmények költségeit csökkenteni különféle összevonásokkal.

A szakmai szervezetek tulajdonképpen már a rendszerváltozás óta próbálják elérni, hogy a legfontosabb kulturális intézmények kapjanak különleges státust. Legnagyobb eséllyel a Magyar Állami Operaház, a Magyar Nemzeti Galéria, a Magyar Nemzeti Múzeum, a Nemzeti Színház, az Országos Széchényi Könyvtár és a Szépművészeti Múzeum, esetleg a Magyar Természettudományi Múzeum pályázhat arra, hogy nemzeti intézményként önálló gazdálkodást folytathat majd jogszabályba foglalt, világos feladatleírás alapján. Amit az tesz majd lehetővé, hogy az évi költségvetési vitában közvetlenül az Országgyűlés határozza meg, mennyi pénzt használhat föl egy-egy ilyen intézmény.

Múlt heti nyilatkozatában Hiller István miniszter is utalt erre, mondván, a túlnyomórészt állami támogatásból eltartandó úgynevezett nemzeti intézmények körének kijelölésénél éles vita várható, és a megoldáson még gondolkodik.

Információnk szerint azonban a költségvetési kiadások azonnali lefaragása érdekében már e nagy horderejű döntés meghozatala előtt is változtatásokat terveznek. Az egyik elképzelés szerint például hamarosan az Országos Széchényi Könyvtár felügyelete alá kerülne az Idegen Nyelvű Könyvtár, valamint az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum. Ezt követné az átszervezés második lépcsője, vélhetően a nemzeti intézménnyé alakítással párhuzamosan. Ez a kisebb gyűjtemények egy-egy nagyobb alá csoportosításával járna. A hírek szerint például a Petőfi Irodalmi Múzeumot is a nemzeti könyvtárhoz csatolnák, bár az is elképzelhető, hogy a Nemzeti Múzeum ernyője alá kerül. Egy harmadik változat szerint a múzeumok fenntartási költségvetésének csökkentése érdekében a kilencvenes évek elején megszüntetett Központi Múzeumi Igazgatósághoz hasonló, centralizált ellátó intézmény felállítása is szóba jött.

- Hivatalosan semmit sem tudok az átszervezésekről - mondta lapunknak Monok István, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója. - Magam is azok közé tartozom, akik szorgalmazzák a nemzeti intézmények létrejöttének ügyét. Még akkor is fontos volna, hogy a parlament által meghatározott költségvetéssel dolgozhassanak, ha a kormány nem akar olyan fokú önállóságot adni nekik, amilyennel az egyetemek rendelkeznek.

Az említett azonnali átszervezésekkel kapcsolatban nem kívánt véleményt mondani, csak annyit jegyzett meg: - Nem hiszem, hogy hirtelen sok pénzt lehetne megtakarítani csak azzal, hogy a továbbra is ugyanúgy működő könyvtárak egy nagyobb intézmény vezetése alá kerülnek. Azt tartanám helyesnek, hogy ha kikérnék a szakma véleményét. Ha minél gyorsabban nyilvánosságra hoznák az elképzeléseket, és mondjuk a nyár végéig időt adnának rá, hogy elmondhassuk, mit gondolunk róluk - jelentette ki.

- Az európai uniós csatlakozás óta még jelentősebb szerepet tölt be a könyvtárunk, amely a nyelvtanulás és -tanítás fontos intézménye - mondta lapunknak Mender Tiborné, az Országos Idegen Nyelvű Könyvtár főigazgatója. - Százharmincnégy nyelven vannak nálunk könyvek, számtalan folyóiratot, heti- és napilapot járatunk a világ minden tájáról. Gyűjtőkörünkbe tartozik a tizenhárom hazai nemzetiség irodalma is.

A főigazgató nem nagyon tudja elképzelni, hogy egy gyors átszervezéssel sok pénzt lehetne megtakarítani. - A nemrégiben gyönyörűen felújított épületünket 11 fős gondnokság kezeli - mondta. - Nem hiszem, hogy olcsóbb volna, ha ezentúl máshonnan jönnének a munkát elvégezni. Persze, ha úgy működhetünk tovább, ahogy eddig, ha nem kell kiköltöznünk, és a nevünk is megmaradhat, nem számít, hogy milyen intézmény felügyeli a munkánkat.

- Számomra meglepetés volna, ha mondjuk a nemzeti könyvtárhoz csatolnák a 2000-ben felújított és modern raktárokkal kibővített Petőfi Irodalmi Múzeumot, amely Hiller István előző minisztersége alatt kapta vissza teljes önállóságát - közölte Csorba Csilla főigazgató. - Az irodalom a nemzet önértelmezése, sajátos szerepe miatt nem nélkülözheti önálló intézményi hátterét. Ha valaki megnézi kiállításainkat és programjainkat, láthatja, milyen elképzeléseink vannak a hagyományok életben tartásának és a kortárs irodalom bemutatásának ötvözésére. Ez a múzeum egészen másként működik, mint egy könyvtár. Az írói hagyatékok kezelése és feldolgozása is más és más. Véleményem szerint nem is baj, ha bizonyos mértékben másként lépünk föl ezen a területen.

A szakmai szervezetek a rendszerváltozás óta próbálják elérni, hogy a legfontosabb kulturális intézmények kapjanak különleges státust