- Nagy kabinetként szeretné működtetni a Miniszterelnöki Hivatalt - nyilatkozta valahol. Azt látom, hogy az irodája nem változott, ugyanaz a szobája, mint ahol korábban miniszterelnöki kabinetfőnökként dolgozott. Miben különbözik a "nagy kabinet" a régi "kicsitől"?

- Egységessé vált a MeH. A hivatalt vezető miniszter a kormányülések előkészítésével, a döntések végrehajtásával kapcsolatos hatásköröket gyakorol - ám a kabinetfőnök is ilyesmivel foglalkozik. Szerencsére jól együttműködtünk elődömmel, Kiss Péterrel, s a döntések előkészítésében folytatódik is az eddigi munka. Korábban azonban bizonyos funkciók megkettőződtek - a miniszterelnökhöz kötődően, a parlamenti munkával összefüggésben, a civil és a lakossági kapcsolatok terén -, s most kiiktattuk ezeket a párhuzamosságokat. Így koncentráltabban jelennek meg az összkormányzati funkciók is, aminek révén a MeH nemcsak a kormányfő keze "alá" dolgozik, hanem a többi miniszter és a tárcák számára is szolgáltat.

- Számíthat a kormány a koalíciós frakciók hasonlóan eltökélt parlamenti támogatására? Karsai József szocialista képviselő egy héttel ezelőtti heves frakciószereplése nem éppen erre utal.

- Folyamatosan biztosítani kell, hogy a kormányzati szándékokkal kapcsolatos megfontolások eljussanak a képviselőkhöz, a koalíciós pártok tagjaihoz. Ez nem mindig sikerül. A nyár végétől talán nyugodtabb időszak kezdődik a kormányzati munkában, talán marad majd elég idő arra, hogy az egyébként létező kommunikációs csatornák "át is engedjék" ezeket az információkat, mert egyébként a kormány már ma is soha nem látott szervezettségű és mélységű egyeztetést folytat a frakciókkal és a pártok vezetőivel.

- Miért nincs ennek látszatja?

- Karsai József fellépéséből nem következtetnék arra, hogy eredménytelen az egyeztetés. Karsai a frakció igen színes egyénisége, gyakran szólal meg érzelemdús stílusban. A mostani is beleillik a korábbiak sorába, szokatlannak csak azért tűnhet, mert ezúttal a sajtóhoz is eljutott a híre. Ezzel együtt szeretném bővíteni a frakció és a MeH között az egyeztetéseket. A frakció heti tervező megbeszélésén minden minisztériumnak - miniszterrel, államtitkárral vagy kabinetfőnökkel - képviseltetnie kell magát. Nem engedhető meg, hogy a vezető koalíciós politikusok információhiányban szenvedjenek.

- Igen különböző természetű feladatokkal kell foglalkoznia a hivatal vezetőjeként, nagyon hoszszú az ív: a nemzetbiztonsági kérdésektől a határon túli magyarokkal kapcsolatos feladatokig terjed.

- Több is, és kevesebb is a feladat a korábbi szervezethez képest. Nem kell ágazati feladatokkal foglalkozni, több lesz az összkormányzati ügyekből...

- Volt idő, amikor tárca nélküli miniszter felügyelte a titkosszolgálatokat.

- Demeter Ervin azt mondta, hogy ő annak idején naponta 12-14 órát foglalkozott a nemzetbiztonság ügyeivel. Ha valaki kézi vezérléssel, szinte a szolgálatok részeként akar dolgozni, akkor ehhez persze valóban ennyi időre van szükség. Ha viszont az ember megfelelő szakemberekre bízza a munkát, és meg is bízik ezekben a vezetőkben, akkor a miniszternek lényegesen kevesebb energiát kell az irányításra fordítania. Nem szeretnék "beszállni" az operatív munkába.

- Kapkodásnak, "rángatásnak" tűnik időnként a kormány munkája. Hetekkel ezelőtt, a kormányprogram megfogalmazásakor például még az volt a fáradságos munkával összehozott kompromisszumos formula, hogy csak az egészségügy átszervezése után, a ciklus második felében döntenek arról, egy vagy több biztosító kapjon-e működési lehetőséget. A múlt hét végén Molnár Lajos azonban már arról számolt be, hogy az év végén döntenek a több-biztosítós modell sorsáról. Egy hét alatt az áfakulcsokkal kapcsolatos kormányzati tervek is igen kacskaringós utat jártak be.

- Az áfaügy nem jó példa erre, ebben az esetben ugyanis a kormány nem változtatott kialakított álláspontján, csak a kormány képviselője fogalmazott félreérthetően. Bár ha változtatunk, az sem a kapkodás bizonyítéka lett volna. A több biztosító esete valóban tűnhet kapkodásnak, ám itt is csak annyi történt, hogy végignézve a reform ütemezését, változtattunk a korábbi menetrenden. Nem állítom, hogy kívülről nem tűnhet "rángatásnak" az, hogy nem teljesen egyenes az íve a munkának. Én mégis inkább úgy fogalmaznék, hogy nagyon fölgyorsultak az események, egyre több mindennel foglalkozunk, és ezt kissé nehéz követni. Ráadásul zajlik a közigazgatás átszervezése is. Van jelzés belülről is, hogy nagyon gyorsak vagyunk. A fő irányt tekintve azonban nem látok ingadozásokat. Az egyébként érdekes, hogy a döntés előre hozása következetlenséget sugall, mert mi ezt épp fordítva látjuk: jó, ha fel tudjuk gyorsítani az alapkérdések eldöntését.

- Mennyire "csontosodott" már meg az új kormányzati struktúra? Sok bizonytalanság érezhető, s kap is támadásokat a kormány a tárcák új, kisebb felelősségi köre, a stratégiai döntéshozó testületek - a Nemzeti Fejlesztési Bizottság és az Államreform Bizottság - hatásköre miatt.

- A bizonytalanság érzését pártpolitikai alapon gerjesztik. Az elemzők, a közigazgatás szakértői ilyen problémát nem jeleztek...

- ...Verebélyi Imre a HVG-ben megjelent nyilatkozatában komoly fenntartásokat említett.

- De nem emiatt. Vele épp a napokban beszéltem. Természetesen érti, hogy mit csinálunk, csak a politikai államtitkár és a közigazgatási államtitkár kettősének megszüntetésére mondta azt, hogy szokatlan. Erre azonban azt lehet válaszolni, hogy a kialakult közjogi gyakorlatban éppen a politikai államtitkári poszt volt a szokatlan, a "rendszeridegen". Azok a támadások, amelyek szerint a fejlesztéseket, az államreformot elvesszük a minisztériumoktól, és ezzel "áthágjuk" az alkotmányosságot, a közjogi hagyományt, nos ezek pártpolitikai gyökerűek. Minden eddigi kormány kabineti szintre - kormánykabinetekbe, kormánybizottságokba - emelte fel az általa kiemelt jelentőségűnek tartott döntések előkészítését. Most csak két ilyen témakör van.

- Támadják a Szetey Gábor irányítása alá kerülő szolgáltató szervezetet is.

- Az már másfajta logika, azt a kormány nem úgy emelte ki, mint a fejlesztést és az államreformot. Ez utóbbiak döntés-előkészítése került az új testületekhez, a döntéseket pedig a kormány fogja hozni. Ez újdonság, hiszen eddig fejlesztési és reformkérdésekben nem a kormány döntött. Ez nem azért szokatlan, amit az ellenzék mond, hogy kivonjuk őket a parlamenti ellenőrzés alól, hanem azért, mert stratégiai előkészítés után a döntés testületi szinten születik meg. A Szetey-féle hivatal más ügy: bizonyos feladatok megoldásánál megszüntetjük a korábbi tárcánkénti szerveződést és az ellátási, az üzemeltetési, az informatikai és a személyzeti ügyeket központi szolgáltató szervezetekbe koncentráljuk. Ez nem kabinet, nem kormánybizottság, hanem hivatali szervezet.

- Ha főosztályvezetőt keres egy minisztérium, akkor a megadott paraméterek alapján a központi humánpolitikai szervezet fogja őt prezentálni? Ez a minisztériumok felől szemlélve a mozgásterük szűkítése, nem?

- Nem. A szándék az, hogy a módszertan, a humánerőforrás-menedzsment egységes legyen a kormányon belül. A miniszterek továbbra is kiválaszthatják a főosztályvezetőiket, az persze más dolog, hogy egy központi köztisztviselői adatbázis alapján a Szetey-féle szervezet képes lesz ilyet javasolni is. Ez a szervezet alapvetően szolgáltat: javaslatot tesz, teljesítményméréshez, értékeléshez, pályázatokhoz ad módszertani ajánlásokat, egységesíti a kormányzati gyakorlatot. A döntés felelősségét azonban nem veszi át a miniszterektől. Ugyanez igaz a költségvetési, a működési és az üzemeltetési kérdésekre is, addig mindenképpen, amíg ilyen földrajzi szétszórtságban működik a kormány. Ha egy helyre, egy épületcsoportba költöznek a tárcák, akkor nyilván változhat a helyzet.

- A kormányzati negyed tervére utal. Mennyire megalapozottak az ezzel kapcsolatos elképzelések? Eddig szinte minden kormány foglalkozott ezzel a gondolattal, de soha, semmi nem lett a nagy ívű tervekből.

- Valóban, már az Antall-kormány is kidolgozott egy koncepciót, s abból épp az akkori ellenzék ellenállása miatt nem lett semmi. Úgy látom, hogy most egyrészt a koalíciós partnerek politikai elszántsága is megvan, másrészt - mivel 1998 és 2002 között a Fidesz-kormány is kidolgozott egy ilyen tervet, csak éppen nem valósította meg - az ellenzékkel is konszenzusközeli helyzet alakult ki, bár ebben a kérdésben formálisan nincs szükség megegyezésre. Egyre nehezebb fenntartani azokat a minisztériumi épületeket, amelyek eredetileg nem is hivatali célokra épültek, s egyre nyilvánvalóbb, hogy nem alkalmasak a korszerű közigazgatás céljaira, s egyre nagyobb szükség lenne arra, hogy földrajzilag közelebb kerüljenek egymáshoz az államapparátus munkatársai. Ráadásul az új kormányzati központ létrehozása a költségvetésnek is jó lenne: a régi épületek értékesítése egyszeri bevétellel járna, ami csökkentené az államadósságot, az emiatt az államot terhelő kamatok mérséklődése pedig - a gazdaságosabb üzemeltetéssel járó megtakarításokkal együtt - finanszírozná az új irodák bérleti díját.

- Ahhoz, hogy 2008-ban mozgásba lendüljenek a költöztető kamionok, az alapvető döntéseket már az idén meg kell hozni.

- Ez a szándék. A lényeges kérdések pályázaton dőlnek el, még a lehetséges helyszíneket is versenyeztetni szeretnénk. A részletek néhány hét múlva válnak ismertté.

Nem teljesen egyenes az íve a munkának