Habár maga Raymond Domenech így nyilatkozott az eddigi legragyogóbb etapról: "A brazilok elleni győzelem csak egy állomás volt július kilencedike felé." Majd - utalva a kapitányságát kísérő, sőt a vb nyolcaddöntőjéig szűnni nem akaró bírálatokra - fanyarul hozzátette: "De tudom, nekem soha nincs igazam..."

A világ viszont teljes csodálattal van a franciák, és mindenekelőtt Zinedine Zidane iránt. "Az utóbbi húsz év legnagyobb futballistája" - mondta róla itt, Németországban Marcello Lippi, az olaszok szövetségi kapitánya, honfitársai pedig egyenesen himnuszokat zengenek a virtuóz dirigensről. Fabien Barthez, aki - több társához hasonlóan - az 1998-as nagy generációt képviseli a kékek együttesében, ámulva említette: "Láttam már egyet s mást tőle, de a brazilok ellen olyan jó volt, hogy még én sem hittem a szememnek."

Apropó, brazilok! Néhányan már ekképpen tálalják a francia összeállítást: Barthezinho - Sagnolinho, Thuraminho, Gallasinho, Abidalinho... Most meg egy újabb Ronaldo következik: az "eltüntetett" extraklasszis után az ifjú Cristiano. (Jelzem, a Fenomén akár elveszett, akár nem, Maradona kijelentette róla: "Kövér vagy sovány, az én csapatomban mindig játszana!") A franciák azonban az európai Ronaldótól sem félnek, sőt kifejezetten kedvező jelnek tartják, hogy a portugálokkal találkoznak, s éppen a legjobb négy között. Mert kétszer is vívtak már francia-portugál elődöntőt - igaz, nem világ-, hanem Európa-bajnokságon -, és amikor ez volt a párosítás, a kékek elhódították a trófeát. Arról persze már kevesebb szót ejtenek a "déja vu"- érzésbe belefeledkező trikolóros körökben, hogy mindkétszer vért kellett izzadni a portugálokkal szemben. Az 1984-es Eb-n a 115. percig a csel- és passzművész Chalana dirigálta ellenfél vezetett, de a végén jött a pótbalhátvéd Jean-Francois Domergue - tetszik-e még emlékezni rá? -, valamint a korántsem pótirányító Michel Platini (3-2)... Aztán 2000-ben, Brüsszelben a 117. percig 1-1 volt az állás, majd Abel Xavier kezezett, és Zidane bevágta a tizenegyest. Talán, ha már akkor is Ricardo - s nem Vitor Baia - véd...

Szóval, minden várható este kilenckor az uruguayi Larrionda bíráskodása mellett, csak könnyű meccs nem; egyebek közt azért sem, mert Luiz Felipe Scolari szakvezető szembeszökő módon kifejlesztette a rendszerint csak szépen, de nem eléggé eredményesen futballozó portugálok harci szellemét. Nem tudni, melyik a nagyobb hős Portugáliában: maga Scolari vagy Gilberto Madail, a labdarúgó-szövetség elnöke, aki előbb hazájába vitte a 2004-es Európa-bajnokságot, majd újabb diadalmenetet indított el a brazil tréner szerződtetésével. (A megállapodást egyébként a vb-n 2008-ig meghoszszabbították.) Scolariról még a kollégáinak a legritkább esetben udvarló José Mourinho is azt mondta: "Nincs sok edző a világon, aki ennyire hatni tud a játékosaira. De nem kell nekem szavalni róla: tizenkét vb-meccses veretlenségi sorozata önmagáért beszél."

Na igen, a brazil nagymester futballtörténelmet írt azzal, hogy a legutóbbi döntő után most az elődöntőbe vezette csapatát. Legalább... Elvégre egyáltalán nincs kizárva az újabb finalista szereplés sem, ami valóságos csoda volna, hiszen a portugálok fényes előmenetele nem hasonlítható a 2002-es brazil produkcióhoz; már abban a tekintetben nem, hogy a dél-amerikaiak aranyérmére sok mindenki számított, Scolari új együttesének felfutására viszont talán senki sem. S a gárda nem annyira a mutatványaival, mint inkább a fegyelmezettségével nyűgözi le az embert: "Nagy Fülöpnek" olyasmit sikerült megvalósítania, mint amit Cesar Luis Menotti vitt véghez a hetvenes évek végén az argentinokkal. A technika - itt is, ott is - eleve megvolt, nem úgy, mint a taktika követése, valamint a fizikai és lelkierő. Tessék megnézni a vb-n legutóbb - egyben eddig először és utoljára - negyven éve a legjobb négy közé jutó portugálok mostani eredménysorát: Angola 1-0, Irán 2-0, Mexikó 2-1, Hollandia 1-0, Anglia 0-0. Öt mérkőzésen csupán hat szerzett, ellenben mindössze egy kapott gól! Ez már korántsem a korábbi "teszem-veszem" futball, ez maga a racionális labdarúgás. Tetszik-e vagy sem? Szerintem a portugál szurkolóknak nagyon is megfelel, hogy lázasan várhatják a szerda esti elődöntőt...

Amely sok gólt nem ígér, hiszen - Zidane ide, Zidane oda - a franciák sem szaggatták szét az ellenfelek hálóját. Svájc 0-0, Dél-Korea 1-1, Togo 2-0, Spanyolország 3-1, Brazília 1-0 - íme, a kékek idei vb-listája. A gólkülönbségük 7-2, s ezt főként a földkerekség alighanem leghatékonyabb védekező középpályás kettősének, a Vieira, Makelele tandemnek köszönhetik. A Mount Everestre sem nehezebb feljutni, mint átmenni ezen a pároson, ráadásul a hallatlan kondíciójú Vieirának nemegyszer még arra is van energiája, hogy támadásokat vezessen és fejezzen be.

Az erőnlétre szerdán is szükség lesz, mert Németországba betört a kánikula, s már reggel nyolckor olyan hőség van, akár egy szaunában. Ennél csak az esték izzasztóbbak, mivel a napi felmelegedés alkonyatkor sem szökik el a városokból, hanem valósággal ráül azokra. Az itteniek szerint ilyen forró hét, mint amilyen a mostani, a legritkább esetben tapasztalható errefelé.

Hallom, amint a franciák és a portugálok rávágják: nekünk mondják?

Zidane: Elõre!