A lehetséges indokokat most is csak ismételgetni tudom: a foci-vb, a napsütés, a kiülős kocsmák mind külsőleg, mind belsőleg nagyobb élményt ígérnek.

Pedig még egy igazi megaprodukciót is szántak nekünk: a Poseidon című katasztrófafilmet. Persze ez is remake, de sajnos a legroszszabb fajtából: érdektelen tucatmozi, az 1972-ben készült A Poseidon katasztrófa remake-jének (A Poseidon kaland - 1978) hagyományokat tisztelő, tehát szintén érdektelen remake-je. A sztorit minden bizonnyal minden tévénéző ismeri, számtalanszor láthattuk: felborul a luxustengerjáró, és egy marék túlélő megpróbál kijutni a felszínre. Néhányuknak sikerül, a többségnek nem. Végül is, ha az ember csinál egy kis opcionális programot, és mondjuk barátaival megtippeli, hogy a hárommondatos mellékszereplők milyen sorrendben halnak majd ki, még szórakoztató is lehet. Vagy összeírhatjuk, hogy milyen fizikai lehetetlenségeket fedezne föl egy az elemi fizikát ismerő általános iskolai tanuló. Mondjuk, Budapesten nem voltak túl sokan ilyen játékos kedvükben: az alig 14 ezer néző igazodik a tengerentúli bukáshoz - a 160 millió dolláros költségvetéssel készült mű csupán 54 millió dollárt hozott vissza.

Az új verzió további szerénységét sugallja, hogy szereplői között nincs is igazi sztár (mire ment el az a sok pénz?): Richard Dreyfuss körülbelül húsz éve volt a csúcson, tíz éve ugyan még sztárocskának számított, de azóta hivatalosan "félrevonult", és kisebb igényű és költségvetésű produkciókban szerepelt - biztosan, hogy legyen ideje kiheverni az elvonók fáradalmait. Kurt Russelről ugyanezt el lehet mondani, de ő még meg is csúnyult. Josh Lucas ugyan szimpatikus fiatal színész - bár ezen az imázson most ő is sokat ront. Van még egy rakás ellenszenves mellékszereplő - szóra sem érdemesek.

Az egészben a legmegdöbbentőbb, hogy a szebb napokat látott Wolfgang Petersen jegyzi a legújabb Poseidont.

Az 1982-es A tengeralattjáró kapcsán Petersen személyében az akadémia először jelölte Oscarra a legjobb rendező kategóriában egy német nyelvű film alkotóját. A film egyébként összesen hat Oscar-jelölést kapott, és abban az időben a legnagyobb nézettségű európai film lett az Egyesült Államokban. A tengeralattjáró után megírta és megrendezte a hazánkban is nagy karriert befutó Végtelen történet című fantasyfilmet, majd a futurisztikus Kedves ellenségem következett, Louis Gossett Jr. és Dennis Quaid főszereplésével. Az utolsó említésre méltó filmje az 1993-as Célkeresztben, azóta felemás, de a kasszáknál jól teljesítő produkciókkal rukkolt elő. Utoljára a Trójával. Már akkor felvetődött, hogy nyugdíjazni kéne az iparossá süllyedt Petersent.