Ki kutathat a hévízi kukoricásban?
A férfit meglepte az engedély, ő ugyanis sem bányászni, sem kutatni nem akart hévízi földjén. Félreértésre gyanakodott, de kiderült: nincs tévedés. Földjének kutatására egy bányavállalkozó - az alsópáhoki Dolomit Kft. - kért és kapott engedélyt, majd úgynevezett kutatási műszaki üzemi tervet hagytak jóvá számára.
Mindehhez csak utólag kérték a földtulajdonos hozzájárulását. Egészen pontosan: megadták neki a lehetőséget arra, hogy fellebbezzen a döntés ellen.
Proksa Józsefen kívül még csaknem kilencven hévízi földtulajdonost értesített a Pécsi Bányakapitányság a kutatásról. Ennyi tulajdonosa van ugyanis a bányavállalkozó által kiszemelt - a város határában, külterületen, de lakóházaktól csak néhány száz méterre lévő - mintegy harminchektáros, részben művelt, részben parlagon lévő földnek. A földtulajdonosok többsége nem reagált a bányakapitányság levelére, ezzel lemondtak a fellebbezés lehetőségéről, vagyis "áldásukat adták" a kutatásra.
Proksa József és öt másik ingatlantulajdonos azonban nem akarta, hogy kutatást végezzenek földjükön, és ott bányát nyissanak. Mint mondják, bántónak, igazságtalannak tartják a bányakapitányság eljárását, aminek során előzetes tájékoztatásuk, tudtuk nélkül döntöttek földjükről.
De - elmondásuk szerint - nem csak ezért ellenzik a kutatást. Szerintük ugyanis felesleges a vizsgálat, mert bármilyen eredményt hozna is a kutatás, a fürdővárosban nincs helye bányának és kövekkel megrakott teherautóknak. Megemlítik azt is: a tervek szerint előbb-utóbb belterületbe vonja az önkormányzat a földet, így az - ha nem nyitnak ott bányát - beépíthetővé és a jelenleginél jóval értékesebbé válik.
A bányakapitányság leveleinek kézbesítése óta egy év telt el. Proksa József azóta fellebbezések tucatjait fogalmazta meg, hivatalokkal egyeztetett, jogászokkal tárgyalt, sőt, már bírósághoz fordult. Számításai szerint legalább ötvenezer forintot és tucatnyi munkanapot áldozott arra, hogy visszavonassa a vállalkozónak kiadott kutatási engedélyt.
Időközben az önkormányzat is harcba szállt a bányanyitás ellen. A képviselő-testület ugyanis - mint azt az önkormányzat műszaki irodájának vezetőjétől, Kovács Attilától megtudtuk - úgy foglalt állást: a kutatási terület a Balaton-törvény szerint tájképvédelmi okok miatt kiemelt jelentőségű, így ott tilos a bányászati tevékenység.
Proksa József erőfeszítései és az önkormányzat tiltása ellenére a bányavállalkozó bármikor elkezdhetné a kutatást: engedélyét ugyanis nem vonta vissza a bányakapitányság.
Riedl István, a Pécsi Bányakapitányság helyettes bányakapitánya szerint az előírásoknak megfelelően jártak el a hévízi ügyben. A földben lévő - állami tulajdonú - ásványkincsek kutatásához szükséges engedély kiadásának nem előfeltétele az érintett ingatlantulajdonosok hozzájárulása. A tényleges kutatási tevékenységhez is csak akkor szükséges az ingatlantulajdonos előzetes írásbeli beleegyezése, ha a vizsgálat a talajfelszín megbontásával jár. A tervezett műszeres kutatás pedig jelentéktelen károkat okozna.
Így hát a telektulajdonosoknak bizonyos esetekben el kell tűrniük a kutatást. Ha a tulajdonos akadályozná, akkor a bányakapitányság kikényszerítheti azt.
Felvetjük a helyettes bányakapitánynak: van-e értelme kutatási engedélyt kiadni egy olyan területre, ahol a tulajdonosok egy része ellenzi, a helyi önkormányzat pedig tiltja a bányászati tevékenységet? Riedl István erre azt válaszolja: a kutatásnak akkor is van értelme, ha később kiderül, hogy nem lehet bányát nyitni az adott területen, hiszen a vizsgálat során megismerhetik a földben lévő ásványvagyont. Megtudjuk azt is: a bányanyitáshoz már elengedhetetlen az adott terület tulajdonosának hozzájárulása, és a kitermelés hoszszadalmas, bonyolult engedélyezési procedúrája során a helyi szakhatóság álláspontját is figyelembe veszik.
- Egyelőre még el sem kezdtük a kutatást, a földtulajdonosoknak pedig később sem kell aggódniuk, nem lépünk annak a területére, aki azt nem engedi meg - mondja érdeklődésünkre Kozma Sándor, a Dolomit Kft. ügyvezetője, aki hozzáteszi: a kutatás semmiféle kárt nem okozna. Ha ugyanis - folytatja - a vizsgálatok eredményei alapján úgy döntenének, hogy megpróbálkoznak a bányanyitással, akkor először a tulajdonosokkal tárgyalnának, hátha sikerül mindenki számára elfogadható megoldást találni.
A vállalkozó kérdésünkre válaszolva elmondja: a bányában homokkövet termelnének ki, gépek nélkül, legfeljebb két méter mélyről, így szerinte nem kell környezetkárosító hatásoktól tartani.
Proksa Józsefet azonban nem nyugtatják meg a helyettes bányakapitány és a vállalkozó szavai. Az mondja, érti ő, hogy a lehető legszabályosabban járt el a bányakapitányság, és minden előírást betartott a vállalkozó is, de azt ép ésszel fel nem foghatja: tiltása ellenére miként lehet még mindig érvényben a földjére kiadott kutatási engedély? S miért neki kell pénzt és időt nem kímélve küzdenie azért, hogy maga dönthesse el: ki léphet a földjére?
