A sajtóban a tisztségre legesélyesebbnek mondott két induló - Such György és Szayly József - nem vett részt a hétórás találkozón, amelyen az intézmény és műsorstruktúrájának átalakítása, valamint az új székházba költözés volt a leghangsúlyosabb téma.

"Eszem ágában sincs, hogy a műsorkészítőket elkezdjem elbocsátani" - mondta Szomráky Béla, aki szerint a technikai fejlesztések nyomán négy év múlva akár 300 munkatárssal kevesebbel is működhet az intézmény.

Siklós Erik szerint a jelenlegi, mintegy 1.400 fős létszámot - a zenekarok kiszervezése mellett - akár a felére is lehetne csökkenteni. Mint mondta, erről, akárcsak arról, mely társaság építse az új székházat, még ebben az évben döntés születik, ha őt választják elnökké.

Avanesian Alex arról beszélt, a regionális adásokat integrálná jobban a Petőfi rádióba, Zsigmond Attila szerint pedig ezt az állomást "csali adóvá" kellene alakítani, amely sok és színvonalas zenét, információkat, sportműsorokat sugározna, a mainál "könnyedebb, civilebb" stílusban.

Belénessy Csaba, a "közszolgálati bulvár" terévé alakítaná a Petőfit annak érdekében, hogy a fiatalokat rászoktassák a Magyar Rádió hallgatására. Másokhoz hasonlóan ő is szorgalmazta, hogy az intézmény indítson saját újságíró-képzést.

Fodor János azt mondta a Petőfire utalva, hogy "az egyik adót fel kell áldozni", mivel "pénzt kell termelnie" a jelenleg forráshiánnyal küzdő intézménynek. Szavai szerint a Kossuthot "korrekt beszélő rádióvá" tenné, amely hírekkel, információkkal látná el a hallgatókat, a Petőfiből a fiataloknak szóló, de nem bárgyú, igénytelen "kvázi-kereskedelmi" rádiót csinálna, míg a most máshol jelentkező komolyabb produkciókat a Bartókra tenné át.

Ez utóbbi adóról azt mondta, hogy jelenleg "kihasználatlan", mivel "a zenei elit vagy a sznobok rádiójának" leghallgatottabb adásai is alig néhány tízezer érdeklődőt vonzanak.

(forrás: MTI)