„Mi, amerikaiak vallásos nép vagyunk. 90 százalékunk hisz Istenben, 70 százalékunk tagja valamelyik felekezetnek, 38 százalék tekinti magát hívő kereszténynek, és sokkal több amerikai hisz az angyalokban, mint az evolúcióban. Ez a vallásosság nem tulajdonítható egyszerűen a prédikátorok ügyes marketingjének, és a népszerű megaegyházak vonzerejének. Sokkal mélyebbről fakadó éhségből táplálkozik – egy olyan éhségből, amely túlmutat minden jelszón vagy ügyön. Minden nap amerikaiak ezrei jönnek rá, miközben teszik a dolgukat, hogy valami hiányzik az életükből. Hogy a munkájuk, javaik, szórakozásuk, állandó buzgólkodásuk nem elégíti ki őket. Hogy valami célra van szükségük, amely értelmet ad az egésznek.”

Ez nem egy liberális, mondjuk unitárius tiszteletes prédikációja. Barack Obama szenátornak, a Demokrata Párt nagy reménységének nemrég elhangzott politikai beszédéből idéztünk.

Az 1961-ben született Obama a Harvardon szerzett jogi diplomát magna cum laude minősítéssel, ami fényes ügyvédi, bírói vagy egyetemi pálya lehetőségét nyitja meg, de a fiatal jogász a politikát választotta, bár mellékállásban alkotmányjogot tanított a University of Chicagón.

„A szenátor sok tekintetben az 1998-as George W. Bush tükörképe – írja Dana Milbank, a Washington Post fehér házi tudósítója. – A mai elnök elkötelezett konzervatív, de akkoriban még az együttérzés liberális nyelvén is meg tudott szólalni, Obama pedig lelkes liberális, aki jól beszéli a vallásos konzervatívok nyelvét.”

Ez Milbanktől, akit a konzervatívok – nem minden alap nélkül – Bush-fóbiásnak tartanak, akár kétes bók is lehetne, de nem annak szánja. És a szokatlan módon feltárulkozó beszédből kiderül, hogy nincs is ok a gúnyolódásra.

Obama ellenfele a 2004-es illinois-i szenátusi kampányban Alan Keyes volt, a vallásos konzervatív rádióműsor-vezető. A szintén a Harvardon végzett politikus korábban a diplomáciai testületben szolgált, Reagan alatt a külügyminiszter helyettességig vitte; többször is indult a Republikánus Párt elnökjelöltségéért az előválasztásokon.

A kampány vége felé Keyes kijelentette, hogy Jézus nem szavazna a másik jelöltre, aki keresztény ember számára elfogadhatatlan nézeteket képvisel. Liberális támogatói azt tanácsolták Obamának, hogy rá se rántson az ilyen ostobaságra.

„Nem értették meg – mondja Obama –, hogy én kénytelen vagyok komolyan venni a dolgot. Mert ellenfelem az én hitem nevében beszélt. Azzal vádolt, hogy kereszténynek mondom magam, és mégis támogatok egy olyan életstílust, amelyet a Biblia utálatosnak nevez. Azzal vádolt, hogy kereszténynek mondom magamat, és mégis támogatom ártatlan életek kioltását.”

Obama végül, jobb híján azzal a „tipikus liberális válasszal” ütötte el a vádaskodást, hogy pluralista társadalomban élünk, senki sem kényszerítheti rá a többiekre a saját vallási nézeteit, és különben is, szenátorválasztás van, nem lelkészválasztás. De Keyes vádjai nem hagyták nyugodni. Úgy érezte, ez a válasz nem fejezi ki teljesen, hogy milyen szerepet játszik vallási meggyőződése az életében és politikájában.

„Ez nem csupán az én dilemmám – olvassuk Obama beszédében. – Vívódásom azt a vitát tükrözi, amely harminc éve folyik a vallásnak a politikában betöltött szerepéről Amerikában. Mi, liberálisok jó esetben megpróbáljuk másra terelni a szót, amikor terítékre kerülnek a vallási értékek. Arra hivatkozunk, hogy az alkotmányos elvek megkötik a kezünket, bármi legyen is a személyes hitünk. Rossz esetben pedig azt mondjuk, hogy a köztérre kivitt vallás szükségképpen irracionális és intoleráns. Magunkévá tesszük azt a torzképet, amely szerint a vallásos amerikaiak mind fanatikusok. S a végén odáig jutunk el, hogy a keresztény szó alatt nem a vallásos embereket, hanem politikai ellenfeleinket értjük.”

„A kérdést megkerülni csak akkor elég, ha olyan szélsőséges ellenfelekkel kell megküzdeni, mint Alan Keyes – vonja le a következtetést Obama. – De hosszú távon nagy hibát követünk el, ha képtelenek vagyunk elismerni, hogy milyen nagy szerepet játszik a vallás az amerikai nép életében, és kivonjuk magunkat a vitából, amely arról szól, hogy miként lehet összebékíteni a vallásos hitet és a pluralista demokráciát.”

A 2004-es szenátusi választáson Obama a szavazatok 71 százalékát szerezte meg Keyes 27 százalékával szemben a republikánusok bevehetetlen várának számító kerületben.

Barack Obama