Ám a vendéglátók nem ebből, hanem saját csapatuk szerintük csodálatosmeneteléséből, valamint a hazai pálya előnyéből indulnak ki, továbbánem győzik hangsúlyozni: az olasz együttes az előző két vb-n egyaránt arendező ország válogatottjával (a franciával, illetve a dél-koreaival)szemben maradt alul, s ez most miért lenne másképp?

A játékosaikról, főként Ballackról, Lahmról és Kloséról, kizárólag felsőfokban beszélő - és az "argentin" meccset követő tumultusban a Julio Cruzt megütő Frings eltiltása miatt aggódó - németek odáig mennek, hogy Jürgen Klinsmann szövetségi kapitányt már az "új császárnak" nevezik, vagyis Franz Beckenbauerhoz hasonlítják, ami nagyjából annyit tesz, mintha Brazíliában valakit Peléhez mérnének. De határ nincs, ahogyan olvasom, "Németország már a paradicsomban van", bár maga Klinsmann - hasonló hevültséggel - azt nyilatkozta: "Kizárólag az első hellyel lehetünk elégedettek". S mint tudjuk, kedd este még csak az elődöntő következik...

Ráadásul Itália együttese nem ideális vetélytárs a német válogatott számára. Egyfelől az egymás elleni örökmérleg az olaszoknak kedvez (az azúrkékek szempontjából 13 győzelem, 8 döntetlen, 7 vereség), de ami ennél is fontosabb: Németország csapata világbajnokságon még soha nem múlta felül Olaszország legjobbjait. Két 0-0 (1962, 1978) mellett két klasszikus találkozó vonult be a futballtörténelembe: az 1970-es mexikóvárosi elődöntő (4-3), azzal a fergeteges hosszabbítással, valamint az 1982-es madridi döntő (3-1), a Cabrini kihagyott tizenegyese ellenére is lehengerlő itáliai diadallal.

De itt és most ez nem számít. A németek a fellegekben járnak, és a jegyárak is az egekig szöknek: annak, aki az utolsó pillanatokban akar belépőt szerezni a dortmundi Westfalenstadionba, 2500 eurót kell leszurkolnia. (Ez persze nem hivatalos ár, de vagy fizetsz, vagy kinn maradsz, haver...) Kész szerencse, hogy Dortmundban két pálya is áll egymás szomszédságában: az arénán kívül rekedők felkereshetik azt a műfüvest, amelyen óriás-kivetítők, büfék, vb-ereklyéket árusító üzletek sorakoznak, s ahol valamennyi meccs alatt ugyanúgy telt ház van, mint odabenn. Jelzem, a sátrakban lehet kapni pizzát is, és szerintem kabalából mindenki azt rendel majd, mondván: megeszszük az olaszt...

Hogy ilyen légkör alakul ki július elejére, arra négy hónappal ezelőtt errefelé még gondolni sem mert senki. Március első napján ugyanis az itáliai válogatott - barátságos mérkőzésen - 4-1-re kiütötte a Lehmannt, Friedrichet, Metzeldert, Mertesackert, Lahmot, Schneidert, Fringset, Ballackot, Schweinsteigert, Klosét, Podolskit (néhányukat csereként) felvonultató német együttest úgy, hogy az 57. percben már 4-0 volt az állás. Akkoriban a régi császár gyakorta emlegette a mostani újról, hogy ha végez is valamilyen munkát a csapattal két amerikai utazása között, az bizony még véletlenül sem látszik... De elég volt négy győzelem és egy döntetlen - "Isten kezének", azaz Lehmann tizenegyes-hárításainak segítségével - ahhoz, hogy Beckenbauer és Klinsmann összeboruljon, mint két örök barát. (Azért '90-ben sem voltak rosszban, elvégre Kaiser Franz és Kaiser Jürgen - szövetségi kapitányként, illetve játékosként - együtt ünnepelte Rómában a Világ Kupa elhódítását.) Az olaszok mindenesetre szívesen idézik fel a tavasszal történteket, s mert Firenzében Gilardino és Toni is beköszönt, Marcello Lippi szakvezető azon töpreng, hogy esetleg újra pályára küldi mindkét "XXL-es" csatárát. Ez ellen szól, hogy az ukránok 3-0-ás legyőzésekor Totti játszott Toni mellett - illetőleg, mögötte - meg a négy középpályás előtt, s ebben a formációban sokkal jobban futballozott az olasz csapat, mint a negyeddöntőt megelőzően.

Volt is itáliai dzsembori Hamburgban: még egy órával a találkozó után is visszhangzott a stadionban Adriano Celentano slágere, az Azzurro. (Kedden meg nyilván Riccardo del Turcótól menne a Július; aj-jaj-jaj-jaj-jaj, de mennyire...) S miközben a drukkerek daloltak, Cannavaro és Zambrotta körbehordozott egy olasz zászlót, rajta a következő felirattal: "Veled vagyunk, Pessottino!" A korábbi játékostárs dermesztő története, amennyire sokkolta, a jelek szerint annyira össze is forrasztotta a gárdát, és az itáliai futballisták nagyon komolyan mondogatják: nem csupán maguknak, hanem Pessottónak is szeretnék megnyerni a vb-t. Cannavaro egyébként külön szám: azon túl, hogy Nesta távollétében extraklasszis színvonalon "söpröget", jó esélye van rá, hogy egészen rendkívüli ajándékot kapjon az élettől. A védő a döntőn lehetne századszor válogatott, s azt együtt ünnepelni a világbajnoki címmel... Na, erről tényleg elmondható: ugyan, mi van feljebb?

S hogy minél nincs lejjebb, azt a németek az angolokon szórakozva igyekeznek elmagyarázni. A Bildben megjelent három rajz, s fölöttük a következő szöveg: "1. This is the ball; 2. this is the Tor; 3. the ball must go into the Tor." Majd a labda, a kapu, valamint a tizenegyespont és a kapu együttes ábrázolása alatt egy-egy fotó virított Ballack berúgott és Lampard kihagyott tizenegyeséről. A briteken kívül - akiknek "csak a szájuk nagy" - immár a brazilok is kapnak szépen, a lap ugyanis "arrogánsnak" nevezi őket, mert a világbajnokság végéig rezerváltak szállodai szobát maguknak, és Carlos Alberto Parreira szövetségi kapitány kijelentette: "Száz százalék, hogy a döntőig maradunk." Én azért egy hoteltulajdonos helyében meglepődtem volna, ha a vb előtt felkeres valaki a Brazil Labdarúgó Szövetségtől, a kezeit tördelve: "Engedelmet, június 22-ig, a harmadik csoportmérkőzésünkig itt laknánk; ha lehetne foglalni erre a kis időre..."

Ám a német bulvárlap vélhetően hozzáfűzné e kitalált történethez a recepciós válaszát: "Mit is mondott... Brazília? Az, kérem, hol van?"

"NÉMET" VB-ELŐDÖNTŐK

1934: Csehszlovákia 1-3.

1954: Ausztria 6-1.

1958: Svédország 1-3.

1966: Szovjetunió 2-1.

1970: Olaszország 3-4.

1982: Franciaország 3-3 (11-esekkel a németek jutottak tovább).

1986: Franciaország 2-0.

1990: Anglia 1-1 (11-esekkel a németek jutottak tovább).

2002: Dél-Korea 1-0.

Az 1974-es tornán a legjobb nyolc között két, négyes csoportot alakítottak ki, s a döntőbe jutásról határozó mérkőzésen az NSZK válogatottja 1-0-ra nyert Lengyelország együttese ellen.

Elõdöntõs tabló: németek, olaszok, franciák, portugálok