Ehhez képest Gilad Salit tizedes elrablása az 1967 előtti izraeli állam területén zajlott le. Ugyancsak az 1967 előtti izraeli határokon belül landolnak azok a rakéták is, amelyeket a Hamasz katonai szárnya, továbbá az Iszlám Dzsihád és más szervezetek az "ellenségre" zúdítanak.

Nyilvánvaló: a megállapodás értéktelen. Ugyancsak nyilvánvaló, hogy Izrael katonai ellenlépései indokoltak, de amennyire indokoltak, annyira aránytalanok és kontraproduktívak is.

Ezt maguk az izraeliek tudják a legjobban. Azt a rettenetes katonai fölényt, amelyet hadseregük a palesztin harcosokkal szemben élvez, ki lehet ugyan használni egy katona "visszanyerése" végett, és még az is meglehet, hogy ez a katona szabadlábra kerül, csak épp egy egész stratégia omlik össze a szemünk láttára.

Egy: amikor Izrael katonailag kiürítette (zsidó telepeseivel egyetemben) a Gázai övezetet, ezt abban a reményben tette, hogy "megszabadul" a terület palesztinjaitól, kik onnantól kezdve a maguk önálló életét élhetik. Kettő: az izraeliek nem számítottak arra, hogy időközben Gáza - szabad és demokratikus választások nyomán - a "terrorista" Hamasz kezére kerül. A szervezet pedig a területet nem az államépítés centrumának, hanem ellenállási gócnak tekinti, ahonnan szabadon lövöldözhet immár a túloldalra. Három: igen, azoknak lett igazuk, akik kezdettől fogva úgy gondolták, hogy bármely megszállt terület egyoldalú, ellenszolgáltatás nélküli feladása a palesztinok szemében a terrorizmus, vagy ha úgy tetszik, a fegyveres ellenállás diadalát szimbolizálja.

Mindent egybevéve Izraelnek semmi öröme nem lett Gáza kiürítéséből. Katonáit vissza kellett parancsolnia az övezetbe. Alkudoznia kell egy tizedes életéről, holott elvileg nem alkudozik a Hamasszal. Semmi biztosítéka nincs rá, hogy Gázából nem "nyugtalanítják" folyamatosan ezután is a környező izraeli ('67 előtt is izraeli) településeket. Mindig van rá jelentkező. Nem kellett, nem tudott számolni azzal, hogy még a Hamasz mérsékelt politikusai sem képesek parancsolni saját Robin Hoodjaiknak. (Ha egy kicsit visszanéznek a történelembe, előbújhatott volna a hajdani Ír Köztársasági Hadsereg és az IRA "provóinak" esete. Minden nemzeti függetlenségi mozgalomban van egy olyan szárny, amelyiket önnön tehetetlenségi nyomatéka hajt előre. Általában - történelmi kifutásban - eredménytelenül.)

De ha már az örömtelenségről van szó: azért használtam az imént az "aránytalan" kifejezést, mert Salit tizedes fogságáért jobbára Gáza polgári lakossága fizet. Igaz, hogy az izraeliek lefogtak palesztin minisztereket és képviselőket tucatszám. Igaz, hogy porig alázzák a palesztin kormányt. De legalább ennyire igaz, hogy amikor elvonják az elektromos áramot a világ legsűrűbben lakott, legnyomorúságosabb enklávéjának lakóitól (1,5 millió ember egy szakajtónyi földön), s amikor csak a vegetáláshoz szükséges életfeltételeket nyújtják nekik, mert tehetik, akkor ártatlanokat zsarolnak. S nem kerülnek közelebb a békéhez, amit annyira áhítanak.