Előrelátható választási győzelem a kudarcot vallott palesztin államban – ezen a címen jelentette meg cikkét Slomo Avineri január végén a libanoni Daily Starban, a Hamász várható győzelmére célozva.

A cím arra utal, hogy a palesztin állam kudarcot vallott, még mielőtt tulajdonképpen létrejött volna. A „kudarcot vallott állam” (failed state) nem retorikai fordulat, hanem új szakkifejezés, amely egyre szélesebb körben használatos a nemzetközi politika irodalmában. „Mindenekelőtt azt jelenti, hogy a kormány kiengedte a kezéből az erőszak alkalmazásának monopóliumát. De vannak más, kevésbé nyilvánvaló tünetei is annak, hogy egy állam kudarcot vallott. Például az, hogy a kormány döntésképtelenné válik, vagy képtelen teljesíteni közszolgáltatási feladatait. Akkor is kudarcot vallott államról beszélhetünk, ha a lakosság teljesen a feketepiacra hagyatkozik, egyáltalán nem fizet adót, vagy tömeges polgári engedetlenséget gyakorol” – olvassuk a Foreign Policy Failed States Indexének bevezetőjében.

Arafat mozgalma, a Fatah – fejtegette Avineri a cikkben – egymással harcoló biztonsági szolgálatok kiépítésére költötte a nemzetközi támogatást, amelyből a leendő állam szociális intézményeit kellett volna megteremtenie. Ezért a Fatah által hagyott űrt a Hamász töltötte be. A terrorista szervezet nemcsak az öngyilkos merénylők családját támogatta, hanem valóságos oktatási, egészségügyi és jóléti rendszert hozott létre.

Slomo Avineri, a jeruzsálemi Héber Egyetem politika-professzora számos amerikai és európai egyetem, köztük a budapesti Közép-Európai Egyetem vendégtanára. Magas tisztséget töltött be az izraeli külügyminisztériumban. A cionizmus történetéről szóló munkája magyarul is megjelent.

Avineri cikkeit a Project Syndicate non-profit szervezet terjeszti, amely publicisztikákkal és elemzésekkel látja el a társult lapokat az egész világon. Ilyen lap a libanoni Daily Star is, amely újabb cikket közölt Avineritől Izrael gázai behatolása alkalmából.

„Az izraeli hadsereg letartóztatta a Hamász-vezette kormány tagjainak egyharmadát. Ezzel az izraeli–palesztin viszony kiéleződése túllépett a katonai konfliktuson. Az alapvető kérdés vált láthatóvá. A palesztin kormány hatalmának az Izraellel kötött megállapodás a záloga. Hatalmon maradhat-e az a kormány, amelyet egy Izrael megsemmisítésére törő szervezet vezet?”

„A palesztinok eddig minden történelmi alkalmat elszalasztottak – fejtegeti Avineri. – Nem voltak hajlandók kompromisszumot kötni, ezért képtelenek voltak megteremteni államukat. 1947-ben nem fogadták el az ENSZ felosztási tervét, amely két állam létrehozását helyezte kilátásba a brit fennhatóság alatt lévő Palesztina területén. Az 1993-as Oslói Megállapodások után Arafat nem tett semmit, hogy enyhítse a menekültek szenvedését. Most az a kérdés, hogy radikális vezetőik megint nemzeti katasztrófába manőverezik-e őket.”

„A nemzetközi közösség csak nyomást gyakorolhat. A döntést a palesztinoknak kell meghozniuk, és nekik kell viselniük annak minden erkölcsi következményét.”

A Hamasz és a Fatah emblémái