A kábítószerrel való visszaélés miatt büntetőeljárás alá vont emberek túlnyomó többsége hazánkban puszta fogyasztó (91%), 30 évnél fiatalabb (97%), jóval iskolázottabb, mint az átlagos bűnelkövető, többségében marihuánát használ (több mint 50%) és büntetlen előéletű (kb. 70%). A büntetőjog szigora tehát elsősorban a drogokkal kísérletező, egyébiránt törvénytisztelő és tisztes megélhetéssel rendelkező fiatalemberek ellen irányul. A droghasználók növekvő száma azt jelzi, hogy a szigor elrettentő ereje egyáltalán nem érvényesül – ezeket a megállapításokat a Drogriporter.hu idézi a Társaság a Szabadságjogokért elemzéséből.

Bár a börtönbüntetés alternatívájaként a törvény lehetővé teszi az ún. elterelés (6 hónapos prevenciós vagy kezelő program) választását, ez az intézmény nem mentesíti a kriminalizáció káros következményeitől a droghasználókat, ezenkívül túlnyomó többségében alkalmi marihuána-használókat kötelez kényszerkezelésre.

A kényszerkezelés etikátlan, anyagilag is érdekeltté teszi a segítő szakembereket olyan ellátás nyújtására amely szükségtelen, és elvonja az erőforrásokat az igazán súlyos esetek kezelésétől – állapítja meg a jogvédő szervezet, amely szerint az eltereléssel kapcsolatos egyre terebélyesebb és áttekinthetetlenebb szabályozás olyan ellentmondásokhoz vezet a jogrendszerben.

A drogproblémára adott hibás politikai válaszok nagyrészt abból a torzított képből fakadnak, amelyet az adatszolgáltató rendszer nyújt a drogproblémáról. Ez a kép egyrészt hamis válaszfalat emel a legális és illegális drogok közé, másrészt pedig nem különbözteti meg megfelelően az illegális drogok problémás és nem-problémás fogyasztóit. A tudományos adatok átfogó elemzése súlyos zavarokra világít rá egyrészt az adatszolgáltatásban, másrészt pedig magában az elterelés rendszerében – olvasható az elemzésben.

A Társaság a Szabadságjogokért álláspontja szerint ezek a tények a kábítószerek csekély mennyiségben, saját használatra történő tartásának (vagyis a fogyasztói magatartásnak) a dekriminalizációját indokolják.