Santa Guevara, Spider Mum, Multiflex

Szuperhősöknek nevezik magukat, de a rendőrség szemében egyszerű rablóknak számítanak. Tavaly egy hamburgi luxusszálloda büféasztalát tarolták le a meghökkent vendégek szeme láttára, néhány hete egy delikáteszboltot fosztottak ki hozzáértő módjára.

Pezsgővel, szarvascombbal, kobéi marhaszelettel, lazaccal és rákkal megrakodva, természetesen fizetés nélkül távoztak. Az eladókat gálánsan egy virágcsokorral kárpótolták, benne a felirat: "A Szuperhősök nélkül az emberek nem tudnának megélni a gazdag Hamburgban." A zsákmányt ugyanis szétosztják a rászorulók - óvodák, munkanélküliek, olcsó állásokból alig megélő takarítónők - között. Először még senki nem vette komolyan őket, de a legutóbbi akciójuk után már tizennégy rendőrautó és egy helikopter üldözte a Szuperhősöket. Mégis sikerült kereket oldaniuk.

A modern Robin Hoodok mindeddig mesterien álcázták magukat. Képregényhősöket idéző jelmezt viselnek, egyikük Santa Guevarának, másikuk Spider Mumnak vagy Multiflexnek nevezi magát. A rendőrség azt gyanítja, hogy alternatív baloldali fiatalok közül toborozzák tagjaikat, ők lehetnek, akik a hamburgi metrón a bliccelés vagy az ingyenmozizás mellett agitálnak szórólapjaikon. Ami a rendőrségnek nem sikerült, az összejött a sajtónak: a nagy titkolódzás ellenére a Szuperhősök két alapítója interjút adott a Stern magazinnak.

- Nem vagyunk rablók, csupán perspektíva nélküli, roszszul fizetett, gyakornoki állásokból tengődő fiatalok - magyarázta egyikük, a civilben Peterként bemutatkozó, huszonéves Szuperhős. Nem akarnak kárt okozni, csupán felrázni a társadalmat, felhívni a figyelmet a növekvő anyagi különbségekre, a már obszcén gazdagságra. Társa, a harmincas évei közepén járó Nina havonta 870 eurót keres, így amikor meglátja a kirakatban az 500 eurós kaviárt, érthető, hogy kinyílik a bicska a zsebében. - Nekem arra sincs pénzem, hogy megcsináltassam a fogaimat, vagy elmenjek moziba - panaszolja.

Így aztán nem marad más megoldás, mint a sajátos társadalmi újraelosztás. "Bár a hamburgi jólét alapját a mi munkánk teremti meg, a gazdagságból mégsem részesülünk" - áll az egyik, a tetthelyen hagyott üzenetükben. A leggazdagabb német városnak számító Hamburgban 13 ezer eurómilliomos és kilenc milliárdos él, míg a szegényebb negyedekben több százezren tengődnek papírok, munka és biztosítás nélkül - érvelnek a Szuperhősök. Ezt nem lehet szó nélkül hagyni, és bár elismerik: az ideális társadalmat még ők sem találták fel, jobb híján lázadásra buzdítják sorstársaikat. Példaképük a néhány éve nagy sikerrel vetített A gazdag éveknek vége című német komédia: a fiatal főhősök luxusvillákba hatoltak be, kárt ugyan nem tettek semmiben, csupán átrendezték, és otthagyták felirataikat. A helyzet akkor vált komollyá, amikor tévedésből elraboltak egy multimilliomost is. Ekkor ugyanis rögtön kiderült: lázadni a régi rendszer ellen jóval egyszerűbb, mint egy újat kitalálni. "Mi nem akarjuk megkeseríteni a gazdagok életét, inkább magunk is szívesen kipróbálnánk azt" - mondják a Szuperhősök.

Egyelőre nem tudni, hogy mozgalmat alapítanak-e, netán külföldön is elterjed a modern Robin Hood-módszer, de a szociológusok mindenesetre máris besorolták őket az egyre népesebb "Prekäriat" (nehéz, kényes helyzetben lévők) képviselői közé. (Az elnevezés egy francia szociológustól származik, aki Marx proletárjaihoz hasonlóan így nevezte el azt a csoportot, amely jó képzettsége ellenére is állandó létbizonytalanságra lesz ítélve.) Az osztályharc egyelőre német keretek között folytatódik. A Szuperhősök máris hadat üzentek a hamburgi luxusszállodáknak, de ellenfeleik száma eggyel gyarapodott: már a német belső elhárítás is a nyomukban van.

"Szuperhõsök" bevetés elõtt
"Szuperhõsök" bevetés elõtt
Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.