Pezsgővel, szarvascombbal, kobéi marhaszelettel, lazaccal és rákkal megrakodva, természetesen fizetés nélkül távoztak. Az eladókat gálánsan egy virágcsokorral kárpótolták, benne a felirat: "A Szuperhősök nélkül az emberek nem tudnának megélni a gazdag Hamburgban." A zsákmányt ugyanis szétosztják a rászorulók - óvodák, munkanélküliek, olcsó állásokból alig megélő takarítónők - között. Először még senki nem vette komolyan őket, de a legutóbbi akciójuk után már tizennégy rendőrautó és egy helikopter üldözte a Szuperhősöket. Mégis sikerült kereket oldaniuk.

A modern Robin Hoodok mindeddig mesterien álcázták magukat. Képregényhősöket idéző jelmezt viselnek, egyikük Santa Guevarának, másikuk Spider Mumnak vagy Multiflexnek nevezi magát. A rendőrség azt gyanítja, hogy alternatív baloldali fiatalok közül toborozzák tagjaikat, ők lehetnek, akik a hamburgi metrón a bliccelés vagy az ingyenmozizás mellett agitálnak szórólapjaikon. Ami a rendőrségnek nem sikerült, az összejött a sajtónak: a nagy titkolódzás ellenére a Szuperhősök két alapítója interjút adott a Stern magazinnak.

- Nem vagyunk rablók, csupán perspektíva nélküli, roszszul fizetett, gyakornoki állásokból tengődő fiatalok - magyarázta egyikük, a civilben Peterként bemutatkozó, huszonéves Szuperhős. Nem akarnak kárt okozni, csupán felrázni a társadalmat, felhívni a figyelmet a növekvő anyagi különbségekre, a már obszcén gazdagságra. Társa, a harmincas évei közepén járó Nina havonta 870 eurót keres, így amikor meglátja a kirakatban az 500 eurós kaviárt, érthető, hogy kinyílik a bicska a zsebében. - Nekem arra sincs pénzem, hogy megcsináltassam a fogaimat, vagy elmenjek moziba - panaszolja.

Így aztán nem marad más megoldás, mint a sajátos társadalmi újraelosztás. "Bár a hamburgi jólét alapját a mi munkánk teremti meg, a gazdagságból mégsem részesülünk" - áll az egyik, a tetthelyen hagyott üzenetükben. A leggazdagabb német városnak számító Hamburgban 13 ezer eurómilliomos és kilenc milliárdos él, míg a szegényebb negyedekben több százezren tengődnek papírok, munka és biztosítás nélkül - érvelnek a Szuperhősök. Ezt nem lehet szó nélkül hagyni, és bár elismerik: az ideális társadalmat még ők sem találták fel, jobb híján lázadásra buzdítják sorstársaikat. Példaképük a néhány éve nagy sikerrel vetített A gazdag éveknek vége című német komédia: a fiatal főhősök luxusvillákba hatoltak be, kárt ugyan nem tettek semmiben, csupán átrendezték, és otthagyták felirataikat. A helyzet akkor vált komollyá, amikor tévedésből elraboltak egy multimilliomost is. Ekkor ugyanis rögtön kiderült: lázadni a régi rendszer ellen jóval egyszerűbb, mint egy újat kitalálni. "Mi nem akarjuk megkeseríteni a gazdagok életét, inkább magunk is szívesen kipróbálnánk azt" - mondják a Szuperhősök.

Egyelőre nem tudni, hogy mozgalmat alapítanak-e, netán külföldön is elterjed a modern Robin Hood-módszer, de a szociológusok mindenesetre máris besorolták őket az egyre népesebb "Prekäriat" (nehéz, kényes helyzetben lévők) képviselői közé. (Az elnevezés egy francia szociológustól származik, aki Marx proletárjaihoz hasonlóan így nevezte el azt a csoportot, amely jó képzettsége ellenére is állandó létbizonytalanságra lesz ítélve.) Az osztályharc egyelőre német keretek között folytatódik. A Szuperhősök máris hadat üzentek a hamburgi luxusszállodáknak, de ellenfeleik száma eggyel gyarapodott: már a német belső elhárítás is a nyomukban van.

"Szuperhõsök" bevetés elõtt