Erősen el tudnak gondolkodni az emberek az áldozatvállalás értelméről, ha a saját érdekeikről van szó - ez a magyarázat. És igazuk is van. A fogorvosnál csendben kell maradni, egyébként, ha fáj, miért ne kiabálhatna bárki. Ráadásul a mindenkori kormányzat számára fontos információ, hogy mekkorát üvölt a nép, ha erre oka van. Hallgatni is szoktak rá. A rendszerváltozás utáni tüntetéstörténet tanulsága, hogy az erős demonstrációk hatásosak.

És nem vitás, hogy tüntetések most is lesznek. Legyenek is.

A kormány pedig tegye a dolgát. Mi nyújtózkodunk, beleizzadunk, ők meg figyelik a takarót.

Már eddig is tiltakozott - például - a Romániai Magyar Újságírók Egyesülete a Gyurcsány-kormány határon túli magyarokat érintő megszorításai ellen, a diákok utazási kedvezményeinek megvonása miatt a Magyarországi Szülők Országos Egyesülete, a Nagycsaládosok Országos Egyesülete számtalan okból, a Vendéglátó és Idegenforgalmi Munkaadók Országos Szövetsége az áfaemelés miatt, a bankszövetség az állami kamattámogatás után a bankokra kirótt 20 százalékos járadék ellen, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete a kötelező óraszám miatt, az egészségügy szinte minden szervezete (mint mindig) szinte minden miatt, folytathatnánk a Magosszal és a többiekkel. A távfűtéssel élőknek sajnos nincs speciálisan erre alakult szervezetük, pedig igazán és folyamatosan velük szúrnak ki.

A sok egymástól független tiltakozás a szakszervezetek szándéka szerint jövő hét végén egy naggyá áll össze. Hatása kérdéses. 1995. március 16-án, a Bokros-csomag bejelentése után az MSZOSZ közölte, hogy nem riad vissza a nyomásgyakorlás legkeményebb eszközeitől sem. Azért abba nem szakadt bele a Kossuth téri aszfalt. A maguk részéről komoly - sokszor el is fogadott - parlamenti módosító indítványokig jutottak. Ez is jó politizálás. Más szakszervezetek, pedagógusok, egészségügyiek, belügyiek nagy tüntetéseket csaptak. Volt, hogy eredménnyel. Igaz, azok még más idők voltak, de Szöllősi Istvánnénak, a pedagógus-szakszervezet akkori vezetőjének már kezdett elmenni a kedve az utcától, mondván, hogy nem lehet három forint béremelést kérni anélkül, hogy a jobboldal rá ne szervezze a tüntetésre a magáét.

És úgy tűnik, lesz ilyen tüntetés megint. Egyelőre könnyű megkülönböztetni az igazitól. A július 4-ihez például nem lesz semmi köze a Fidesznek, arról lehet majd megismerni. A rá négy nappal következő viszont valódi próbálkozás lesz arra, hogy visszacsikarjon valamit a kormánytól. Áldozatkészségről most egy darabig nem esik szó.