Ha valaki egy olyan drága és nem mindenki számára hozzáférhető szolgáltatást vesz igénybe, mint a felsőoktatás, akkor azért fizetnie kell - véli Lukács Péter, a Felsőoktatási Kutatóintézet főmunkatársa, aki egyetért a tandíj bevezetésével. A költségtérítéses hallgatókra utalva megjegyezte: tandíj eddig is volt, csak éppen nem elvek mentén dőlt el, hogy kinek mennyit kell fizetnie. Ez eddig egyetlen dolgon múlott: azon, hogy az adott diák hány pontot ért el a felvételi vizsgán. Ezen az alapon a hallgatók csaknem fele fizetett tanulmányaiért, a többiek nem.

A kormány most az államilag támogatott hallgatóktól is tandíjat szedne. Az állami támogatás 20 százalékát (ez alapképzésben 105 ezer, a mesterképzésben pedig 150 ezer forint) kellene évente befizetniük. A legjobban teljesítő 15 százalék azonban tandíjmentességet kapna, és nem kellene fizetniük a halmozottan hátrányos helyzetű diákoknak sem. A kormányprogramban szereplő utólagos képzési hozzájárulás bevezetését tehát elvetette a kabinet: ez alapján csak a munkába állást követően, bizonyos jövedelemszint elérése után kellett volna a hallgatóknak megtéríteniük képzési költségük kétharmadát. Lukács szerint az azonnali tandíj bevezetése célravezetőbb - így előbb lesz bevétel.

Az oktatáskutató jó elvnek tartja azt, hogy a hátrányos helyzetűek, illetve a jól tanulók tandíjmentességet kaphatnak. "Orbán Viktor vagy Gyurcsány Ferenc gyerekének azonban akkor is fizetnie kellene, ha zseni" - fogalmazott Lukács, aki szerint a gazdag diákok tanulmányait még jó teljesítmény esetén sem kellene teljes egészében az államnak finanszíroznia. Leszögezte: a jelenlegi elképzeléstől eltérően a drágább szakokon magasabb tandíjat kellene megszabni, hiszen az orvosképzés például sokkal költségesebb, mint a bölcsészképzés.

Hiller István a tandíj bevezetését azzal is indokolta: nem tisztességes, hogy a lusta és a szorgalmas hallgató tanulmányai egyaránt 525 ezer forintba kerülnek az adófizetőknek. Csakhogy ha - mint azt most ígérik - az állami támogatás összege a tandíj bevezetése ellenére sem csökken, akkor az adófizetők továbbra is változatlan összeggel támogatják tanulmányaikat. Lukács ezzel kapcsolatban megjegyezte: hosszú távon minden bizonnyal csökken az állami támogatás mértéke.