Az indulatokat nemcsak maga a jelentés gerjesztette, hanem az is, hogy az információkat több mint egy évig "jegelte" a Stasi-dokumentumokat vizsgáló (vezetőjéről csak Birthler-hatóságnak nevezett) szervezet, sőt magát a kutatócsoportot is szélnek eresztette.

A több száz oldalas jelentés készítői a 2003-ban az Egyesült Államokból visszakerült úgynevezett Rosenholz-aktákat vizsgálták. (A Stasi archívumának egy része a rendszerváltás után a CIA birtokába került, és csupán három éve adták vissza az amerikaiak, miután a külföldi neveket gondosan eltávolították belőlük.) A mikrofilmekből kiderült, hogy 1969 és 1972 között a Stasi a nyugatnémet parlament 43 képviselőjével állt kapcsolatban, ebből harmincan az SPD-, tízen a CDU- és hárman az FDP-frakcióhoz tartoztak. Ez nem azt jelenti, hogy mindannyiukat beszervezte volna a Stasi - bár ez a későbbiekben öt képviselőről bebizonyosodott -, a legtöbben valószínűleg tudtuk nélkül adtak információkat.

A kutatást nehezíti, hogy a Stasi hírszerzése csak a neveket dokumentálta, a konkrét jelentések egy másik osztályra kerültek. A keletnémet állambiztonsági szervezet munkálkodása hozzájárult ahhoz is, hogy Brandt elvesztette a bizalmi szavazást 1972-ben, és új választásokat kellett kiírni (amit viszont fölényesen megnyert).

Marianne Birthlert nem először éri bírálat. A Stasi-aktákat feldolgozó hatóság sokak szerint túl lassan és körülményesen végzi a munkáját. Mintha egy zárt társaságot alkotnának: a dokumentumokhoz csak ők férhetnek hozzá korlátlanul, az újságírók és a kutatók már csak akkor kapják meg az aktákat, ha a neveket eltávolították belőlük. A hatóság nemigen segített a nyilvánosság felvilágosításában azzal kapcsolatban, hogy hogyan és milyen módszerekkel működött a Stasi, állítják a bírálók. Még a néhány hónapja bemutatott Mások élete című Stasi-filmből is többet lehetett megtudni a korról. Manfred Wilke történész egyenesen azzal vádolta Birthlert, azért titkolta el a jelentést, mert az veszélyeztette volna tavalyi újraválasztását (erről a parlamenti pártoknak kell dönteniük, márpedig nekik sem hiányzik, hogy korábbi párttársaik ügyeit felhánytorgassák).

A Stasinak dolgozó nyugatnémetekről a mai napig keveset tudni, a keleti országrésszel ellentétben itt nem volt általános átvilágítás - még a parlamenti képviselők között sem, hiába szorgalmazta ezt maga Birthler asszony is a tavalyi parlamenti választások után. Pedig egy, a Tagesspiegelnek nyilatkozó történész szerint Walter Ulbricht pártvezér csupán 1969-ben kétezer megbízható embert küldött nyugatra, hogy épüljenek be az SPD soraiba. Becslések szerint csaknem ezer nem hivatalos Stasi-munkatárs élhet háborítatlanul nyugaton, miközben keleten ilyen múltért még mindig megbélyegzés jár.

Stasi jelvény