Ronaldo: megy a bicikli!
Ám az utóbbi kettő ellen hatból hat pontot szereztek, és szakvezetőjük, Ratomir Dujkovics - aki ezen a vb-n kétségkívül a legsikeresebb szerb - a keddi nyolcaddöntő előtt már azt nyilatkozta: "Ha a torna elején is úgy összpontosítunk, mint a két győztes mérkőzésünkön, akkor elkerülhettük volna a brazilokat. De így sincs nagy baj, mert a címvédő felülmúlásával bebizonyíthatjuk: képesek vagyunk akár a döntőt is megnyerni."
Carlos Alberto Parreira, a brazil szövetségi kapitány nem "szállt el" ennyire. Noha az az együttes, amelyet a csoportmérkőzések harmadik fordulójában szerepeltetett, nemegyszer szemkápráztatóan futballozott a japánok ellen, a tréner visszatért az eredeti összeállításhoz, azaz a legkevésbé sem hatotta meg Cicinho, Gilberto vagy Juninho Pernambucano teljesítménye. Vagy inkább a rend szeretete vezérelte, mert az alaptizenegy tagjai összesen 836 - átlagban 76! - válogatottságot számláltak keddig. Hozzáteszem: Németországban is a brazil All Starsért vannak oda, hiszen az imént említett három labdarúgó mezét senki sem viseli, jóllehet errefelé nagy divat sárga dresszben járni. Német tinédzserek sokasága - megannyi leány is! - Ronaldo-, Ronaldinho-, Roberto Carlos-trikóban "villog", ami kiváltképp érdekes, ha meggondoljuk, hogy a vendéglátók válogatottja a vb alatt mennyire meghódította a nemzetet.
Ezzel együtt rengeteg ablakban brazil zászló is virít a német lobogó mellett, jeléül annak: a könnyedség és a virtuozitás bajnokaiért ezen a tájon is rajonganak. (Ghánai vászon még sehol sem szökött a szemembe, miként - a váratlan afrikai előmenetel dacára - németen nem láttam Mensah-, Appiah- vagy Amoah-mezt sem.) Mindennek megfelelően, amikor brazil meccs van, megbízhatóan felduzzad az egyébként mindig és mindenütt hatalmas tömeg; sokan - jegy nélkül - csak azért indulnak el a dél-amerikaiak fellépésének színhelyére, hogy érezzenek valamit a hangulatból, és lássák a brazil szurkolók lenyűgöző utcai karneválját. De, mondom, az atmoszféra megteremtéséből a németek is kiveszik a részüket, és bár Ballackék körül - érthetően - még nagyobb a felhajtás, Berlin, Dortmund, München, meg a többi német település lakóinak jelentős hányada nem lenne boldogtalan (sőt!), ha német-brazil döntőt tartanának július kilencedikén, de akkor persze csak az ezüst jutna a legkedvesebb vendégeknek, nem úgy, mint legutóbb, a Jokohamában rendezett brazil-német finálé után...
Ami fix: a németek és a brazilok egyaránt bejutottak a negyeddöntőbe. A hazaiak ezt már napokkal korábban megtették, tizenkét perc alatt "lemosva" a svédeket, és kedden a brazilok sem szenvedtek meg különösebben a nem várt derbin. Ráadásul a dortmundi Westfalenstadionba már az ötödik percben beköszönt a futballtörténelem: a Kaká tánctanári tempójú átadásával kiugró Ronaldo labdás Armstrong módjára "elbiciklizett" Kingston mellett - a kapus nagyon-nagyon fenékre ült -, majd az üres kapuba passzolt, s ezzel minden idők egyedüli vb-gólrekorderévé vált. A japánok elleni duplájával még csak utolérte Gerd Müllert, most már viszont le is hagyta, így az örök élmezőny ekképpen fest: 1. Ronaldo 15, 2. Müller 14, 3. Just Fontaine (francia) 13, 4. Pelé (ha valaki nem tudná: brazil) 12, 5. Kocsis Sándor 11. Az arénát megint betöltötte a brazil szurkolók ütemes "Ronaldo, Ronaldo!" kiáltása, majd az önmagukat vigasztalni igyekvő ghánaiak tomboltak, de nem örömükben, hanem azért, mert a brazil drukkerek nem voltak hajlandók "hullámozni". Ők meccset nézni jöttek, nem ugrándozni fölöslegesen...
Viszont az örömjátékból a folytatásban keveset láttak, mert honfitársaik elégedetten visszahúzódtak, a kontrák pedig nem sikerültek, Ronaldinho ugyanis több labdát adott el, mint egy felkapott riói sportszerkereskedő. (Az értékesítő az első félidő alapján Adrianót is bevehetné az üzletbe.) Ennek következtében az ellenfél erős kezdésétől megszédült ghánaiak visszanyerték erejüket, de roppant idegesen futballoztak, ezért amilyen közel kerültek olykor a gólhoz, olyan távol is voltak attól: kedvező helyzetekből meglőtt labdáik alig gurultak el a kapuig (vagy a mellett). Ám a 43. percben simán egyenlíthettek volna, ha Mensah öt méterről nem éppen Dida lábára fejeli a szögletet...
Hogy ilyesmit a brazilok ellen nem lehet megengedni, az a félidő utolsó percében újra csak igazolódott. Ekkor Lucio "átment középpályásba", azaz hátulról az ellenfél térfelére vitte a labdát, majd megjátszotta Kakát, ő Cafut, a hátvéd meg Adrianót... Egyből kettő lett belőle, bár a ghánaiak hosszasan és teátrálisan tiltakoztak az asszisztensnél Adriano lesállása miatt. A lassítások ellenben arról győzhették volna meg őket (már, ha meccs közben jut idejük tévézni): a csatár ugyan közelebb volt a gólvonalhoz Shillánál, de - képzeletbeli egyenest húzva - nem teljesen hagyta el a védőt (2-0).
A második félidőben - amelyet a kiállított Dujkovics edző távollétében játszottak az afrikaiak - még inkább "visszavonultak" a brazilok; Ronaldo néha egyenesen könyörgött társainak, hogy jöjjenek már följebb. Ehelyett a takarékos művészek huszonöt fokos melegben fagyasztották a labdát, tartva az eredményt, és arra spekulálva, hogy így is lesz alkalom a "három a brazil igazság" kihirdetésére. (Meg figyelembe véve: ez a meccs már megvan, a negyeddöntő még nincs.) Nem tévedtek: a hajrában, miután a "műeső" Asamoah Gyan piros lapot kapott, ötre-hatra is duzzaszthatták volna a különbséget, de "csak" a leshatárról kiugró, és - Kingston megkerülésével - a hálóig sétáló Ze Roberto szerzett újabb gólt (3-0).
Viszont ez már a tizenegyedik brazil vb-győzelem volt szériában, ami megint csak világcsúcs.
Megint csak - mondom, mert van-e olyan rekord a futballban, amelyet nem ezek a vidám fiúk tartanak?
BRAZÍLIA-GHÁNA
3-0 (2-0)
Nyolcaddöntő, Dortmund, 65 000 néző. Jv.: Michel (szlovák).
Brazília: Dida - Cafu, Lucio, Juan, Roberto Carlos - Kaká (Ricardinho, 83.), Emerson (Gilberto Silva, 46.), Ze Roberto, Ronaldinho - Ronaldo, Adriano (Juninho Pernambucano, 61.).
Ghána: Kingston - Paintsil, Mensah, Shilla, Pappoe - Draman, E. Addo (Boateng, 60.), Appiah, Ali Muntari - Amoah (Tachie-Mensah, 70.), Asamoah Gyan.
Gól: Ronaldo (5.), Adriano (45.), Ze Roberto (85.).
Dortmundból jelenti
