Brummogó torok
Úgy különbözött egymástól Wartburg és kis Polski, hogy a szervizben már a sarok előtt bemondták, milyen verdát hoznak műszaki vizsgára.
Nagy korok, nagy hangok.
Efféle körülmények között Lorán Barnabás megszületése maga volt az élő szükségszerűség. Még csupán tíz éves, amikor felberreg benne az első motor, talán egy őserejű Trabant, de akkoriban ezt mindenki csak afféle hóbortnak veszi. Még akkor is, ha Barnabás a többi gyerekhez képest nem egyszerűen csak hörög és pöfékel, hanem ha kell, váltás nélkül bugyborog és idegesen ráng. S ha ő megszólal, nem ritka, hogy a kissé nagyothalló Juliska néni aggodalmasan néz ki az udvarra, hogy ki az a pofátlan őrült, aki még vasárnap délután is túrázza a kocsiját.
De innen még hosszú az út az országos népszerűségig. Egyelőre csak barátok és némi sörök társaságában edz, formálja hirtelen jött tudományát, csiszolgatja és bővíti repertoárját, hogy végül 2002-ben repülőrajtot vegyen. Épp csak elmúlt húsz-éves. Az ember ilyenkor tele van álmokkal, épp csak formálódó vágyakkal. Van, aki egy hátizsákkal vág neki a fél világnak, más Bruce Willis-hasonmásversenyen keresi a boldogulást, Lorán Barnabás viszont széthajtásos üzemmódban az első helyre pöfög a Sláger Rádió által meghirdetett Trabant hangutánzó versenyen. És ekkor egy egész garázs lendül hirtelen mozgásba Lorán Barnabás torkában: a tuning Lada mellé csakhamar felzárkózik a Rába, a Barkas, a rali-autó, a Forma-1, négy és kétütemű motorok, a jetski és az elengedhetetlen motoros fűrész. Mintegy harminc motor öt-hat hangból kikeverve.
- Mindig is műszaki beállítottságú ember voltam - magyarázza -, így engem nem csupán a végeredmény érdekelt, hanem az is, hogy mit csinál a dugattyú, mi miatt különbözik egy Harley Davidson hangja egy MZ-től. Így lehet, hogy egy-egy motorhang megszületését alapos kutatómunka előzi meg.
S bár a hangutánzó verseny főnyereményét, egy igencsak lehurbolt Trabantot még tovább ajándékozza, a Fábry-show által nyert népszerűséggel már jobban gazdálkodik. A show "tehetségkutatója" kapcsán három ízben is szerepelhetett a képernyőn. Igazi őrülteket kerestek, meséli ennek kapcsán, s az már csak az ő bolond szerencséje volt, hogy közülük őt találták a leghitelesebbnek. Ezután már égtek otthon a telefonvonalak, azt az embert keresték, aki olyan szépen tud brümmögni, de csak a tévéreklámok után kezdte egy ország Redná Rednának vagy egyszerűen csak Hutyutyunak hívni. Aztán mintegy ráadásként az idei Humorfesztivál döntőjében is elcsípett egy díjat.
Ám mielőtt a világraszóló siker legbiztosabb jeleként a bánáti romák névadói szokásába is begyűrűzne Redná Hutyutyu, leszögezi: humoristaként sem fonják kolbászból a kerítést. Hiába állandó szereplője a Godot Dumaszínháznak, hiába lép fel havonta öt-hat alkalommal céges rendezvényeken és falunapokon, hiába lehet ma már csengőhangként is letölteni a motorhangokat, mindez csak hobbi maradt. Civilben továbbra is ügyfélmenedzser, aki a hétköznapokon egy hanganyag szempontjából végtelenül unalmas Toyota Corollát vezet. Annak volánja mögött írja történeteit, melyeket mintegy megkoronáz a hangokkal. De ha egy kis ideje engedi, azonnal kifülel az egyhangú motorokkal zsúfolt forgalomba, hátha a masszában elcsíphet valami igazán egyedit.
Egy nap szerencséje volt, hiszen egy olasz motor állt meg mellette a Szabadság-hídon, s amikor előtört az a semmihez sem hasonlítható szívászaj, akkor szinte hazáig gyakorolt örömében, hogy végül boldogan újságolhassa: van egy Ducattim. Ám náluk nem kell az erkélyre szaladni, hogy megcsodálják az új, méregdrága szerzeményt, hanem leülnek szépen, ölbe tett kézzel, s akkor Barnabás torkában feldüböröghetnek az irigyelt lóerők. Lehunyt szemmel ilyenkor már az aszfalton tépnek kétszáz fölött, olasz sikátorok mosolyognak elő a sosem látott terek mélyéből, lobog a haj, és igen, eliramlik az élet.
