"Nézze meg, próbálja ki! Játéknak sem utolsó."

(Az Új Magyarország programját bemutató interaktív weblap promója az mszp.hu-n)

Immáron bizonyossá vált. Hogy.

Gyurcsány Ferencet csúnyán becsapták a választók. Az új reformkor széchenyijei, batthyányjai, jókaijai értetlenül figyelik, ahogyan értetlenül figyelik őket. Mert mit nem lehet azon érteni, hogy fél éven belül csökkentjük az áfát öt százalékkal (százalékponttal, te kis makroelemző, te), aztán emeljük hárommal, jövőre talán pínégyzettel vagy gyökkettővel, aztán haladunk szépen végig a valós (muhaha) számok halmazán, a keletkező számsor pedig N-hez konvergál, ahol N egyenlő Erős Köztársaság, Sikeres Magyarország mínusz pénzügyi válság osztva a jólét hiába kergetett illúziójával.

És akkor még el kellene helyezni ebben a képletben azokat a korántsem ismeretleneket, akik újdonsült, hiteles reformpolitikusokként csakis egzakt számtani műveletek, pontos számítások eredményeként maradhattak a kormányban vagy a kormány környékén, mert a magas matematikában kevéssé járatos egyszerű választó számára inkább tűnnek enyhén fosszilis kártevőknek a kora-pleisztocénból, amikor még úgy hitték a primitív élőlények, hogy az államkassza valami olyasmi, mint a sziklához láncolt Prométheusz mája: mindig ki lehet belőle csípni egy-egy darabot, úgyis újranő.

Ebben a matematikai reformban, amelyhez hasonlót Bolyai és Gauss óta nem látott a művelt világ, ma még talán kevesen tudják követni a kormányzat lángelméit, a tételektől, axiómáktól, levezetésektől kicsit szédül még az ország, sok az új anyag, de menni fog ez; mindenki tudja, hogy a magyarok: zsenik.